megtelik
megtelik tárgyatlan ige
1. Egészen, befogadóképességének végső határáig tele lesz vmivel. Megtelt a pohár: (átvitt értelemben is) vmely cselekedet, magatartás elérte a tűrhető, elviselhető legvégső határt. A pohár színültig megtelt. A nézőtér roskadásig, zsúfolásig megtelt. A villamos annyira megtelt, hogy még a lépcsőkön is utaztak. Megtelik a füzet dolgozatokkal, följegyzésekkel, versekkel. A folyóiratnak ez a száma már megtelt, csak a következőben van hely a cikk számára. (szójárás) Ha fénylik Vince, megtelik a pince. Megtele vendéggel már a szála szépen. (Csokonai Vitéz Mihály) Szájokban a pipa, előttök palack áll Megtelve a pince legrégibb borával. (Petőfi Sándor) Lassanként megtelt a terem. (Ambrus Zoltán)
2. Vmi megtelik vmivel: vmely területet, teret ellep, eláraszt, betölt vmi. Megtelik a szeme könnyel: könnyek tolulnak a szemébe. A szoba megtelt füsttel és zajjal. Az éjszakai utcák megteltek jajveszékeléssel. Füsttel, zsarátnokkal és égő falvak lángjának vérpiros fényével telt meg a levegőég. (Eötvös Károly) Hatalmas és vidám… ember jött be… Azonnal megtelt a szoba elevenséggel, lármával és vidámsággal. (Móricz Zsigmond) És látom a Szinvát is: …fáradt habjait | keskeny szenny-csík görgette meredek | házfalak közt; de a széles meder | hogy megtelt, mikor jött az áradás! (Szabó Lőrinc) || a. (átvitt értelemben) Vki v. vkinek a szíve, lelke megtelik vmivel: vmely érzés eláraszt, betölt vkit. Megtelik bánattal, örömmel; megtelt a szíve keserűséggel. Életét, magáét, éli néha A harcos ember: Megtelik szerelemmel. (Ady Endre) Aki látta szelíden mosolyogni…: meg kellett annak telni békességgel. (Móra Ferenc)
3. <Ember v. arca> teltebb, gömbölyűbb, kerekdedebb (arcúvá) lesz. A betegséget kiheverte, s hamarosan megtelt az arca. Az alföldi koszttól megtelt, álla alatt enyhe toka gömbölyödött. (Kosztolányi Dezső) || a. <A hold> kerekké válik, úgyhogy tányérját egészében megvilágítottnak látjuk. Mialatt kétszer megtelt a hold, kétszer fogyott el az ő hatalma. (Jókai Mór)
megtelő; megtelődik; megtelt.
