megtörténik
megtörténik tárgyatlan ige (csak 3. sz.-ben)
1. Szándékból, elgondolásból valósággá válik vmi; tervszerűen végbemegy. Megtörténik a bejelentés, az előkészület, az intézkedés. Megtörtént az első kapavágás, a műszaki felmérés, a műtanrendőri bejárás. Most megérkezett a gőzös. Most történik meg az elfogadás… a magas vendég… kegyteljes mosolyát árasztja… (Jókai Mór)
2. Nem szándékos cselekvés útján, véletlenül bekövetkezik vmi; megesik. Megtörténik a baj, a baleset, a szerencsétlenség; megtörténik (ilyesmi) a legjobb családban is. Az remélhetőleg soha nem fog megtörténni. Az is megtörténhetik, hogy elfelejti. Ha ilyesmi megtörténnék, az csak véletlen lenne. Megtörténhetett, hogy nem tudtak eljönni. Ütik a kis piszét: „nem való ez, vessz meg!” | Kiáltják kacagva: „soh’se történt ez meg!” (Arany János) Már máskor is megtörtént, hogy a flörtjeim ambícióra akartak serkenteni. (Hunyady Sándor) Megtörténik, hogyha valakinek szépen elkészítette a holmiját, s az illető egy cigarettát adott neki, s szívből dícsérte a munkáját, rátukmálta fizetés nélkül a munkát. (Gelléri Andor Endre) || a. Vmi megtörténik vkivel: vmely esemény, eset úgy esik meg, hogy közvetlenül v. közelről érint vkit, hogy vki vmely esemény szenvedő alanyává válik. Megtörtént vele az, ami még soha: elaludt. Ugyanaz történt meg vele, mint velem. || b. <Eseménysorozat> végbemegy. Hatalmas a darab, mert elejétől végig igaz…; az egész szóról szóra megtörténhetett így, ahogy látjuk. (Ambrus Zoltán) Legendákat beszéltek róla, de ezek a legendák… valóban megtörténtek. (Nagy Lajos)
megtörténés; megtörténhető; megtörténő; megtörtént.
