megújul
megújul [g-ú] tárgyatlan ige
1. (választékos) Egészen újjá lesz. Mind menny, föld és vizek, ládd-é úgy | tetszenek, mintha megujulnának? (Balassi Bálint) Hancúrozzunk, fiam… | Jer, hadd köszönjem néked, hogy enyém még | az élet, | mert folytatódik és minden megújul | tevéled. (Kosztolányi Dezső) A kapu megújult, mintha új gazda volna a háznál. (Móricz Zsigmond)
2. (választékos) <Szervezet, közösség, ill. ennek vmely szellemi tevékenysége> tespedés után új lendülettel és új formában ismét működni, élni, hatni kezd; megújhodik. Megújul az irodalom, a művészet, a nemzet, a társadalom.
3. (irodalmi nyelvben) <Személy, lélek> megfiatalodik, felfrissül. Megújulok, ha szép tájt láthatok. (Petőfi Sándor) Oh, akkor életem megújul! | Izmom gyors lesz, vérem meleg. (Tompa Mihály)
4. (választékos) Újra kezdődik v. újra hevessé válik. Megújul a küzdelem, a viadal.
5. (választékos) Kiújul. Megújul a fájdalma, sebe. Hogy szép szerelmesem jut eszemben nekem, | megujulnak kinjaim. (Balassi Bálint) Sebeink megújulhattak százszor, Ugy adta az Élet: | Támadtak a magyar sebeknél Mindig tüzesebb kelevények. (Ady Endre)
megújulható; megújuló; megújult.
