megüt
megüt [g-ü] tárgyas ige
1. <Személy vmely tárgyat> egyszer ütve megérint v. ütni kezd; ütést mér rá; <hangszert, húrt> ütéssel megszólaltat. Megüti a billentyűt, a cintányért, a nagydobot, a zongorát, a cimbalom húrját; megütik a dobot: a) (régies) árverezni kezdenek; b) (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) nagyon elhíresztelnek, dobra vernek• vmit; c) (katonaság, régies) dobszóval jelt adnak indulásra v. támadásra. Erősen, teljes erejéből megüt vmit. Az előadás kezdetén megütik a gongot. Ha valaki fölrándul, hogy… kabátot vegyen,… mindjárt megütik a nagydobot. (Arany János) Egy éjszaka megütik a dobot Janina hét kapuja előtt, s a… bomba… a város piacán pattan széjjel. (Jókai Mór) || a. <Élőlényt v. testrészt> gyors mozdulattal és bizonyos erővel ütve vmit; c) (katonaság, régies) indulásra v. támadásra dobszóval jelt adnak. Erősen, teljes erejéből megüt vmit. Tenyerével ütötte meg a labdát. Ha valaki fölrándul, hogy… kabátot vegyen, …mindjárt megütik a nagydobot. (Arany János) Egy éjszaka megütik a dobot Janina hét kapuja előtt, s a… bomba… a város piacán pattan széjjel. (Jókai Mór) || a. <Élőlényt v. testrészt> gyors mozdulattal és bizonyos erővel ütve úgy érint meg, hogy fájdalmat okoz(zon); ütést mér rá. Vmivel megüt vkit, vmit; alattomban, erősen, vadul megüt vkit. Ostorral ütött meg. Megütötte az arcomat. Botjával megüti a lusta szamarat. Meg ne üsd ezt a gyereket! Úgy megütlek, hogy arról koldulsz! Önmagát üti meg, aki mást megüt. (Karinthy Frigyes) || b. (ritka) Kemény tárggyal eltalál vkit; megdob. Toldi György testvére ez a vitéz gyermek, | S György azon van, hogyan ásson ennek vermet | …Tudom minden csínyát, mert végére jártam… Azt is tudom, hogy ő ingerlé a minap, S úgy talált megütni egy boszantó inast. (Arany János) || c. <Gyorsan mozgó kemény tárgy vkit, vmely állatot> hirtelen úgy talál el, érint, hogy fájdalmat, gyak. súlyosabb sérülést is okoz neki. Az eldobott kő megütötte a halántékát.
Az 1. sz. jelentés szövegében a hasáb utolsó kilenc sora törlendő.
2. Megüti magát v. vmijét (vmiben): vmelyik testrészével akaratlanul hozzáütődik vmihez, úgy, hogy fájdalmat érez. Megüti a könyökét, a térdét; megüti a fejét a falban, a kezét az asztal szélében, a lábát egy kőben. A sötétben leesett a lépcsőről, és megütötte magát. Vigyázz, a hordók közt megütöd magad! Megütöttem magam az ajtó sarkában. A hó szőnyegébe puhán süpped a láb | …A kis nyugtalan nő, ki a friss hegypályát | futja hótalpakon, | akármennyit zuhan, puha combocskáját nem üti meg nagyon. (Babits Mihály)
3. (zene) <Egy v. több hangot billentyűs v. ütőhangszeren> megszólaltat. Megüt egy akkordot a zongorán; megüti a c-t a csembalón. || a. (átvitt értelemben) Vmilyen hangot üt meg: beszédének hangjával, a beszéd v. írásmű stílusával kifejezi magatartását a szóban forgó üggyel v. a vele tárgyaló, a megszólított személlyel, esetleg személyekkel kapcsolatban. Barátságos, ellenséges hangot üt meg; erős hangot üt meg; rideg, szokatlan hangot üt meg. Megüti a kellő hangot. Már első találkozásunk alkalmával is szívélyes hangot ütött meg. Olyan hangot ütött meg, amire még nem volt példa. Kéréseik előadásakor szerencsétlen hangot ütöttek meg. [A színész] indulatos kitörése csak néha üti meg a valódi hangot. (Vörösmarty Mihály)
4. (átvitt értelemben) <Némely természeti v. fizikai jelenség, ill. betegség> súlyos sérülést v. halált okozva, hirtelen, csapásszerűen ér <rendsz. élőlényt, kül. embert>. Megüti az áram: érintkezés útján átterjed rá az á., megrázza, megbénítja, esetleg megöli; megüti a dér: <a növényt> a dér hirtelen meghervasztja, megcsípi; (átvitt értelemben) megüti a dér a fejét, a haját: megőszül; (népies) megütötte a guta: (agy)szélhűdés érte; majd megüti a guta; a guta üti meg az embert; a guta üsse meg; (bizalmas, kissé népies) megüti a hő(ség): <növényt> a hirtelen forróság elhervaszt, megaszal, szemét elszárítja; üsse meg a ragya. Megütötte a ragya a gyümölcsöt. Őt is megütötte a villám szele. A vezetékhez nyúlt, és a magasfeszültségű áram megütötte. Megütötte a hő a gabonát. A kései szőlőt megütötte a dér. Döbrögit a mennykő ha azon nyomban megütötte | Volna, talán sokkal könnyebb lett volna szegénynek. (Fazekas Mihály) Még ifju szivemben a lángsugarú nyár S még benne virít az egész kikelet, De íme sötét hajam őszbe vegyűl már, A tél dere már megüté fejemet. (Petőfi Sándor) A guta üsse meg ahon egy szekér van a világon. (Móricz Zsigmond) || a. (népies) Megüti a szél: a) (agy)szélhűdés éri. Meghalt… A szél üté meg. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Megütötte a szél, amint e csapások érték. (Jókai Mór) b) (ritka) Hirtelen szél éri, s ez az egészségére károsan hat. Mihelyt egy kis szél megüti, mindjárt köhög. || b. Üsse meg a (mennydörgős) mennykő!: <bosszúság, harag kifejezésére>; üsse meg a kő v. a patvar: <bosszankodó közbevetésben, szitkozódásban:> a) (ritka) jaj, de haragszom rá!; b) nem tetszik, de ha kell, hát beleegyezem. Üsse meg a kő, hát nem bánom! Üsse meg a kő! Legyen hát bárány… (Mikszáth Kálmán)
5. (átvitt értelemben) Vkit megüt v. vkinek a fülét, az orrát megüti vmi: vki hirtelen vmely hangot hall, ill. vmilyen szagot kezd érezni; vmely hang v. szag lepi meg. Magyar beszéd ütötte meg a fülét. Közeledő lódobogás ütötte meg a fülüket. Megütötte az orrát a bűz. E percben füleit tompa nesz üté meg, Hallatszott felűlről, mintha küzdenének. (Arany János) Hirtelen a pörkölt dió szaga, valamint a friss kalács illata ütötte meg az orrát. (Krúdy Gyula) || a. (átvitt értelemben) Megüti a fülét vmi: a) hozzá is eljut vmely hír(ből valami). Már az én fülemet is megütötte ez a hír. Nem hiszem ugyan, hogy olvass újságot, de mégis megüthette füledet a hír. (Arany János) || b. Meglepődve, megütközéssel hall (meg) vmit, s ezért kíváncsian felfigyel rá. A megjegyzés megütötte a fülemet. Az imént bekiáltottál valamit, ami az én fülemet megütötte. (Mikszáth Kálmán) Ment kifelé… még meg sem ütötte volna a fülét, amit hall, ha az anyja fel nem kiált: – Mit beszél kend? (Móricz Zsigmond)
6. (átvitt értelemben) <Személyt vmely beszéd, hír, vmely tény megtudása> hirtelen gondolkozásra késztetve meglep, v. éppen megütközést keltve megdöbbent. Ez a durva hang megütötte. Amit mondtál, egy kissé megütött. Az a szó, hogy „jó”, egy kissé megütötte. (Tolnai Lajos)
7. (ritka) <Harcban> rajtaütve megtámad vki(ke)t, vmit. De borongós éjen bátor Keve átkél | Mind egész hadával Szent Gellért hegyénél, | S megüti Makrínuszt, Tárnok vize táján. (Arany János)
8. (átvitt értelemben, ritka) Megüt vkit: <átok> megfogan vkin; <gyanú> ráterelődik vkire. Megütötte az átok gyermekeimet. (Jókai Mór) Nem nézett Pisze Matyira, pedig ha most ránéz, …megüthette volna… a gyanú. (Móricz Zsigmond)
9. <Vmely megkívánt mértéket, színvonalat> elér, s ezzel vmely követelménynek megfelel. Megüti a mértéket: a) <személy termetével> bizonyos magasságot, kül. katonai mértéket elér; b) (átvitt értelemben) <személy, személyi tulajdonság, magatartás, alkotás> bizonyos föltételeknek, követelményeknek megfelel. Megüti a próbát. Ha mindent összeszámlálok, megüti az ezret. Tudása, szorgalma megüti a mértéket. Magatartása nem üti meg a mértéket. Verse a közölhetőség mértékét nem üti meg. A termelés már megüti a követelményeket. Értéke megüti a kívánt mértéket. (Vörösmarty Mihály) Oly alacsony növésű volt, hogy nem ütötte meg a katonamértéket, nem vették be katonának, ami szégyen, ha öröm is. (Móricz Zsigmond)
10. (játék) <Kártyában> leüt (I. 4a) vmit. A királyt megütötte az ásszal.
11. (átvitt értelemben) <Szerencsejátékban bizonyos összeget v. a bank egész összegét> ugyanolyan összeg felajánlásával és kockáztatásával a játék céljaként bejelent(i). Megüti a bankot, a kasszát. Csak öt forintot ütök meg.
12. (játék v. bizalmas) Megnyer (1) vmit. Megüti a bankot, a kasszát. || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Megnyer, elnyer vmit. Megütötte a főnyereményt. Idestova be lesz végezve [az eposz első része]… meg akarván vele ütni a Nádasdy-féle száz aranyat. (Arany János)
Szólás(ok): ld. boka, guta.
megütés; megüthető; megütő; megütött; megüttet.
