megvakar
megvakar tárgyas ige
1. <Rendsz. vmely testrészt> egy alkalommal a kívánt mértékben, ill. bizonyos (rövidebb) ideig vakar. Megvakarja a szúnyogcsípést; megvakarja a hátát; megvakarja a fejét, a füle tövét, a tarkóját stb.: <rendsz. bosszankodást, nemtetszést, tehetetlenséget, töprengést kísérő mozdulatként>. Nagyanyám… néha a kötőtűvel… megvakarta itt vagy ott a feje bőrét a haj közt. (Móricz Zsigmond) A nyomozás vezetésével megbízott tanácsos megvakarta a füle tövét. (Hunyady Sándor)
2. <Nagyobb háziállatot> vakaróval (II. 1) megtisztít. Menj, vakard meg, Bence, kurta pej lovamat. (Arany János) || a. <Halat, zöldséget pikkelyétől, tisztátalanságtól, héjától> vakarva megtisztít. Megvakarta a pontyot, a sárgarépát.
3. Körmével v. vmely eszközzel kissé megkapar, megpiszkál vmit. Megvakarja a falat, a festményt. || a. (átvitt értelemben, bizalmas) A megtévesztő látszatnál mélyebbre hatolva alaposabban megnéz, megvizsgál vmit; vminek a mélyére néz. Az ügyet kissé megvakartuk, s rögtön kiderültek a szabálytalanságok.
megvakarás; megvakarható; megvakaró; megvakart; megvakartat.
