megváltás
megváltás főnév -t, (-ok), -a
1. Általában a megvált (1, 2) igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vmit megváltanak. A jegy, a bérlet megváltása; a dézsma, az úrbér megváltása; a föld megváltása; a koszorú megváltása. Az idea tetszetős volt, és éppen arról a tőről rügyezett és nyílt ki, amelyen a honvédlovak kikölcsönzése, a kataszteri intézmény és a regale megváltása. (Mikszáth Kálmán)
2. (vallásügy) <A keresztény dogmatikában> Krisztus kereszthalála, amellyel az emberiséget megváltotta (4). Betlehem, a megváltásnak a térképen föl nem lelhető, földhöz nem kötött hazája néma. Betlehem hallgat. Úgy véli, hogy az embereket nem érdemes megváltani. (Ady Endre)
3. (választékos) Vmitől való megmentés, megszabadítás. Annyit szenvedett a betegségben, hogy a halál már megváltás volt neki. Az emberiség megváltást érzett, mikor a jobbágyságból felszabadult. (Móricz Zsigmond) Megváltás volt, ha simulva, puhán | kivitt poklomból egy-egy utcalány. (Szabó Lőrinc)
Szóösszetétel(ek): koszorúmegváltás.
megváltási.
