megvigasztal
megvigasztal tárgyas ige
Megvigasztal vkit: <személy> vkinek a szomorúságát szavaival eloszlatja. Néhány baráti, közvetlen szóval megvigasztalta. ő vigasztalt meg egyszer, amikor a ravatal előtt könnyeimben fuldokoltam… (Kosztolányi Dezső) Meg kellett… vigasztalni a hálátlan unokaöccs stiklije után, mely mint híre járt, ágyba döntötte. (Babits Mihály) || a. Megvigasztal vkit vmivel: vkinek a szomorúságát ajándékkal v. egyéb kedveskedéssel eloszlatja. Édességgel, süteménnyel vigasztalta meg a síró gyermeket. || b. Megvigasztal vkit: <dolog> vkinek a szomorúságát hatásával eloszlatja. Ha szomorú volt, gyermekének egy mosolya megvigasztalta. A bor, a társaság, a zene mindig megvigasztalja. Meg nem vigasztalt a hír, hogy te honn vagy. (Vörösmarty Mihály) A munka megvigasztal egy ilyen szegény özvegyasszonyt. (Petelei István)
megvigasztalás; megvigasztalható; megvigasztaló; megvigasztalt.
