megye
megye [ë-e v. e-e] főnév megyét, megyéje [ë-e v. e-e]
1. <Hazánkban> a legnagyobb, több járást magában foglaló államigazgatási egység. A dunántúli, a tiszántúli megyék; a megye községei, városai, székhelye. A Magyar Népköztársaság területe államigazgatási szempontból megyékre, járásokra, városokra, községekre tagozódik. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. (történettudomány) Vármegye (1). || b. A megye mint elhatárolt földrajzi, térbeli rész. A megye határai, területe. Vendégek kezdtek érkezni a megye távolabbi részéből. (Mikszáth Kálmán) Félig lehunyt pillái alól nézte az alispán arcát… Ez csak egy élő ember, aki a maga szűk ügyei iránt érdeklődik. Aki nem lát tovább a megye határán. (Móricz Zsigmond) || c. (ritka) A megye lakossága, népessége. Az egész megye arról beszél, hogy… Betelt a megye a hírrel, hogy Tóth Zsuzsika mégis csak papné lesz. (Tolnai Lajos) || d. A megyét igazgató, hivatalos ügyeit intéző hivatali szervezet; (vár)megyeháza, megyei tanács. A megye székháza ¬; a megyenél dolgozik. Össze is ült a bölcs megye nyomba | Hogy a Köröst felelőre vonja. (Kiss József) Jogásznak adtak. A megyénél talán még lehetett volna helyem. (Kosztolányi Dezső)
2. (tájszó) Mezsgye (1). A megyét karóval jelölték meg.
Szóösszetétel(ek): 1. megyebál; megyebizottmány; megyecímer; megyefőnök; megyehatár; megyelakosság; megyeterület; megyezászló; 2. egyházmegye; vármegye.
