melegítő
melegítő [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -en [e], -bb
1. Olyan, aki, ami melegít (1–4). Melegítő itóka, nap; vizet melegítő háziasszony; a hátat melegítő mellény. || a. (átvitt értelemben) A nagy Mácsik szemeinek haragos tüze egyszerre derült, melegítő fénnyé vált. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben, kissé választékos) Szívet melegítő: meleg (I. 5) érzéseket keltő.
II. főnév -t, -je [e]
1. (sport) Bő, de bokában szorosan összefogott nadrágból és kényelmes, blúzszerű felső részből álló meleg (I. 3), puha öltözet, amelyet a sportolók a mérkőzés, verseny előtt, szüneteiben és után, ill. gyak. az edzés folyamán a mez (3) fölött viselnek. Csapatunk meggypiros melegítőt viselt.
2. Olyan, villannyal v. gázzal fűtött, de a villany-, ill. a gázkályhánál kisebb készülék, amelyet főleg a mellékhelyiségeknek (pl. fürdőszobának v. nagyobb helyiségek egy részének) fűtésére, ill. vminek (pl. ágynak) alkalmilag történő bemelegítésére használnak.
Szóösszetétel(ek): ágymelegítő; érmelegítő; gázmelegítő; lábmelegítő; lélekmelegítő; sörmelegítő; spirituszmelegítő; vízmelegítő.
