mellék
mellék [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (csak egyes számban, birtokos személyraggal) (ritka) Vmi mellett, vminek a közelében, szomszédságában levő hely, terület. A ház, az út melléke. Gyakran vakarja füle mellékét. (Vas Gereben) Benyargalászta a patak mellékét meg az utat. (Gárdonyi Géza) || a. (csak birtokos személyraggal) Vmely folyó, nagyobb tó mellett fekvő terület, vidék. A Balaton melléke. Kladni… s több kisérői menének | A Tisza mellékén búsan s mély gondba merűlve. (Vörösmarty Mihály) A Dráva mellékén vagyunk, egyikében azon végtelen lankaságoknak [= lankás vidékeknek], mikben a vad is eltéved. (Jókai Mór)
2. (bizalmas) Mellékállomás. Hívja, kéri a 8-as melléket.
Szóösszetétel(ek): 1. mellékadó; mellékajtó; mellékáram; mellékárok; mellékasztal; mellékbejárat; mellékcél; mellékcsatorna; mellékcső; mellékétel; mellékfal; mellékfiók; mellékfolyosó; mellékfonál; mellékgondolat; mellékgyökér; mellékhajtás; mellékhang; mellékhaszon; mellékhere; mellékhivatal; mellékhold; mellékindok; mellékinger; mellékjárandóság; mellékjel; mellékkamra; mellékkápolna; mellékkapu; mellékkérdés; mellékkijárat; mellékköltség; melléklap; mellékmunka; mellékok; mellékörökös; mellékösvény; mellékpillér; mellékrész; mellékszak; mellékszárny; mellékszempont; melléktárgy; melléktekintet; melléktéma; melléktengely; mellékudvar; mellékvezeték; mellékvilágtáj; mellékvonal; mellékvölgy; 2. partmellék; tengermellék; vízmellék.
melléki.
