melléknév
melléknév főnév
1. (nyelvtudomány) Tulajdonságot, állapotot, helyzetet, viszonyt, mennyiséget jelentő olyan szófaj, ill. szó, amely ezeket a jelentéseket nem mint önállóan létezőket, önállónak gondoltakat, hanem mint vkire, vmire jellemző adottságokat fejezi ki (pl. bátor, kemény, okos, zöld). Alapfokú, középfokú; felsőfokú melléknév; érzéki melléknév; konkrét v. tapasztalati melléknév; absztrakt v. elvont melléknév; kicsinyítő, nagyító melléknév.
2. (ritka) Vkinek rendes v. hivatalos neve mellett rendsz. vmely tulajdonsága megjelöléseként haszn. név. Vészhárító… Apollo vagy Herakles mellékneve. (Arany János) Aminő mellékneveket… a németnek… adunk, az minden egyéb, csak nem hízelkedés. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): melléknévképző.
mellékneves; melléknévi; melléknevű.
