méltán
méltán határozószó (választékos)
1. Megérdemelt módon, érdeme szerint; ahogy őt (v. azt) megilleti. Méltán dicséri mindenki. Méltán szenved, ő maga az oka. Méltán áldja nemes lelkedet a magyar. (Berzsenyi Dániel) Áldott az élet, Ad kinek-kinek méltán, ahogy illik. (Tóth Árpád) || a. Kiváló érdeme, fontossága, jelentősége szerint, ahhoz méltó, illő módon. Ki tudja méltán festeni a huszárt S bús arculatját harcai közt…? (Berzsenyi Dániel) Hol vagyon, aki… méltán láttassa vezérlő | Párducos Árpádot s hadrontó népe hatalmát? (Vörösmarty Mihály)
2. Jogos okkal; joggal. Méltán haragszik. Átkozom a kénytelenséget, mely nem engedi…, miszerint… higgadt kebellel észrevegyem, ha van-e egyetlen szóban egy epés fullánk, mely a grófot méltán bánthatná. (Kossuth Lajos) S felelt, kitörvén Jónásból a méreg: „Méltán haragszom azért, migcsak élek!” (Babits Mihály)
3. (ritka, régies) Méltó (3) módon; méltón. A városnak azt vetjük szemére, mi: Hogy nem ápol, ahhoz méltán, ahogy érte tengeren Vívtunk egykor. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
