méltányos
méltányos melléknév -an, -abb (kissé választékos)
1. (ritka) Olyan <személy>, aki méltányolja, figyelembe veszi a másik ember helyzetét, álláspontját, igényeit, és viselkedésében a megértés és türelem íratlan törvényeihez igazodik. Méltányos ember, hivatalfőnök; méltányos vki iránt.
2. Ilyen személyre valló <magatartás>. Méltányos bánásmód, eljárás; méltányosnak talál v. tart vmit; méltányosan bánik vkivel. Tán engem is megilletett már egy kis méltányos kritika. (Tompa Mihály)
3. Vmely értékhez, teljesítményhez, helyzethez szabott, vele arányban álló <dolog>. Méltányos ár, bér, fizetés, kérés, kívánság, követelés. A nemzet… minden méltányos kívánatokat akárki irányában… teljesíteni kész. (Kossuth Lajos) A sok kiadó közől Keil Erneszt… vállalta el két kisebb munkámat… Keil… kérdezte…, mennyi honoráriumot kívánok értök: de én úgy gondolkodtam, hogy sokat, azaz méltányos árt nem kívánhatok. (Táncsics Mihály)
méltányosság.
