méltatlan
méltatlan melléknév és főnév (kissé választékos)
I. melléknév -ul, -abb
1. Vmit, esetleg vkit meg nem érdemlő, vmire, esetleg vkire nem méltó <személy>. A dicséretre méltatlan diák; a vezető állásra méltatlan tisztviselő. A tiszta szívet megvetette, Ki őtet oly forrón szerette, S reám méltatlan ő. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. Olyan <magatartás, eljárás, megnyilatkozás>, amely nem méltó, nem illik vkihez, vmihez. Orvoshoz méltatlan eljárás; vkinek az emlékéhez méltatlan megemlékezés. Orozva, böcstelen tőr ejté meg a királyt: Méltóan ki torol meg ily méltatlan halált!? (Arany János) Isten bocsássa meg e gondolatát. Az egyetlen magához méltatlan gondolat egész életében. (Petelei István)
3. (vonzat nélkül) (ritka) Nem igazságos, igazságtalan <eljárás, állapot>. Méltatlan büntetés, mellőzés, vád. Méltatlannak találtam, hogy édesnagyanyámnak dolgozni kell a konyhában. (Móricz Zsigmond)
II. főnév -t, -ok, -ja Méltatlan (I. 1) személy. Méltatlanra pazarolta jóindulatát. Méltatlant neveztek ki az állásra.
méltatlanság.
