mely
mely [e v. ë] névmás, kérdő és vonatkozó -et [mejet v. mejjet v. mëjjet]; (személyragos alakok csak többes számban) -ünk v. (régies) -őnk (-tek) [ë] (-ük)
I. kérdő (melléknévi)
1. (választékos) <A jelzett szóval jelölt személyek, tárgyak, dolgok közül> melyik (I)? Az országnak mely részében volt eső? Oh természet, oh dicső természet! | Mely nyelv merne versenyezni véled? (Petőfi Sándor) E komor június havon | …emléked mely tájakra von, | te mord novemberi ember? (Babits Mihály)
2. (ritka, régies) Milyen? Miféle? De ah! – borúlj el gyászhozó nap! | …Vagy mely tünő fény leng szemeim felé? A csendes éjnek rémi talán? (Vörösmarty Mihály)
II. kérdő (főnévi)
1. (csak többes számban) <Minden olyan állat, tárgy v. dolog közül, amelyek a mondatban megnevezettekkel kapcsolatban szóba jöhetnek> egyenként mik? Melyek azok a halak, amelyek a Balatonban élnek? Melyek az ország legnagyobb városai? Melyek azok a hibák?
2. (személyragos alakban) (elavult) Közülünk, (közületek, közülük) ki? Lássuk melyőnk joga | Helénához különb: enyim? tied? (Arany János–Shakespeare-fordítás)
III. kérdő (határozószóként) (főleg mellékmondat, határozószó, v. egyéb határozó előtt) (ritka, régies) <Felkiáltásban:> milyen nagy mértékben, fokban; milyen (III. 2). Mely szép dolog, hogy az ember nem tudja a jövendőt… (Mikes Kelemen) Ah mely édes ízzel Alszik kincsem itt! (Csokonai Vitéz Mihály)
IV. vonatkozó (melléknévi) (régies) Amely (I. 1–2), amelyik. Simogatta a kezemet, meghúzogatta a bajuszomat, – mely gyöngédségi jelekre apám is kipirosodott. (Tolnai Lajos)
V. vonatkozó (főnévi) (kissé régies, választékos)
1. Amely (II. 1). Megkaptam a pénzt, melyet küldtél. Legyek fa, melyen villám fut keresztül. (Petőfi Sándor) Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad… Mindig elvágyik s nem menekülhet, Magyar vágyakkal, melyek elülnek S fölhorgadnak [= újra élednek] megint. (Ady Endre) Legjobban egy… sötét folyosótól féltem, melyben gázlámpa sziszegett. (Karinthy Frigyes) De – elvtársaim – ez az a munkásság, | mely osztályharcban vasba öltözött. (József Attila)
2. (népies, régies) Aki. Az angyal, mely jegyezte | botlásaimnak számát… legelső lépésemkor el- | rémült. (Katona József) A legelső leányt, melynek külseje és társalkodása tetszető, hamar megszeretitek. (Deák Ferenc)
Szóösszetétel(ek): akármely; amely; bármely; valamely.
