mén [1]
mén [1] főnév -t, -ek, -je [ë, e] (kissé választékos)
A ló hímje; csődör. Angol, arabs mén; harapós, rugós, szilaj mén; a mének gondozása, jártatása. Szállok haza, messze, …Amerre ezüst utat ős Tisza vág, | Hol mén dobajátul a föld szíve retten. (Tóth Árpád) || a. (választékos) Hátasló, paripa. Harci mén. A dobogó gyors mén büszkén hánykódik alatta. (Vörösmarty Mihály) Délcegen megűli sárga paripáját… És utána nyalka, kolcsagos legények, Tombolván alattok cifra nyergü mének. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): 1. méncsikó; méndobogás; ménszamár; méntenyésztés; 2. tenyészmén.
