menet
menet [ë-e] főnév és határozószó
I. főnév -et, -e [ë, e]
1. Több személynek, kül. katonai alakulatnak együttes, hosszabb ideig tartó gyaloglása v. haladása, többnyire zárt rendben; menetelés. Erőltetett, gyorsított, zárt menet; éjszakai, nappali menet. Az egész napi menet után fáradtak voltunk. || a. (katonaság, bizalmas) Menetszázad. Besorozták, kiképezték, katonaruhában járt az előadásokra, mindennap várta, hogy a „menet”-be osszák. (Kosztolányi Dezső)
2. Közös céllal együtt haladó személyek csoportja. Lakodalmas, temetési menet; a gyászolók menete; a felvonulók színpompás menete. Indul a menet. A lovascsapat zárja be a menetet. A hosszú temetési menet ott vonult el a zárda előtt. (Ambrus Zoltán) Elöl igen jó lovasok vannak, de a menet végén nyomorult gebék. (Móricz Zsigmond)
3. Menés, haladás, vonulás. Szabad menet; tagozott menet; menet közben: (átvitt értelemben is) vmely folyamat, tevékenység közben; menet teljes sebességgel, vontatásban, zárt vágányon; a hajó, a vonat menete. Menet közben megváltoztatták a tervet. S ment; de menet közben úgy érezte, hogy jobb volna nem menni. (Babits Mihály)
4. (műszaki nyelv) <Gépnél:> működés, járat. Egyenletes, holt, lassú menet. || a. (építészet, műszaki nyelv) Irány. Ferde menet. Az épülő fal menete.
5. (átvitt értelemben) Vminek (a) menete: vminek folyamata, lefolyása, vminek v. vmi részeinek, mozzanatainak egymásutánja. A betegség, a dolgok, az események, a fejlődés, a tanácskozások, a tanítás, az üzlet menete; beleavatkozik vminek a menetébe; megzavarja vminek a menetét. Én a vidámság hangját keresém, És akaratlan ilyen fekete Lett gondolatjaimnak menete. (Petőfi Sándor)
6. (átvitt értelemben) Vmely küzdelem lezárt szakasza. A forradalom, a választások első menetében. || a. (átvitt értelemben, sport) <Ökölvívásban> a mérkőzésnek az a meghatározott időtartamú szakasza, amely után pihenő következik; <vívásban> asszó, csörte. Az első menetben N. volt fölényben. || b. (játék) <Szórakozóhelyen> tömegek szórakoztatására haszn. mozgó járművek, gépek, eszközök működésének néhány percig tartó szakasza. A körhinta, a tobogán egy-egy menete. Egy menetre jegyet váltottunk.
7. (műszaki nyelv) Csavarmenet. Bal, jobb menet; éles menet; menetet fúr; menetet vág. || a. (műszaki nyelv) Ennek egy fordulatnyi része. Egy menet letört.
II. határozószó (rendsz. irányt jelölő helyhatározóval kapcs.) Menés közben; azalatt, míg vki útban van, megy vhová. Hazafelé menet; odafelé menet; a város felé, szállásomra menet. Menet is, jövet is betért a boltba. Miklós… Tovább az asszonnyal nem közlötte dolgát, | Hanem köszönt s indult Pestnek városába, | Menet nagy dolgokat forgatván magába. (Arany János) Ki tiltja meg, hogy elmondjam, | mi bántott hazafelé menet? (József Attila)
Szólás(ok): (bizalmas, tréfás) Álljon meg a menet!: vigyázzunk, álljunk meg <vmely tevékenységben, beszélgetésben>, mert valami elkerülte a figyelmünket.
Szóösszetétel(ek): 1. menetalakulat; menetbiztosítás; menetkönnyítés; menetnapló; menetszám; menetteljesítmény; menetterv; menetütem; 2. csavarmenet; csigamenet; diadalmenet; díszmenet; eszmemenet; fáklyásmenet; gondolatmenet; gyászmenet; hadmenet; hangmenet; hegymenet; jövet-menet; körmenet; lejtmenet; munkamenet; tanmenet; ügymenet; üzletmenet; völgymenet.
menetű.
