menetel [1]
menetel [1] [ë-e-ë] tárgyatlan ige -t, -jen [ë]
1. Zárt csoportban, rendsz. lépést tartva megy, vonul. Ott menetel az első sorban. Mindenki az ablakokhoz tódult, lobogtatta kendőjét a zömök alföldi fiúk felé, akik feszesen meneteltek. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Vmely nagy, nemes cél eléréséért másokkal, rendsz. tömegekkel együtt küzd. A haladó emberiség élén menetel.
Igekötős igék: körülmenetel; végigmenetel; visszamenetel.
menetelő; meneteltet.
