menetel [2]
menetel [2] [ë-e-e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban) (kissé régies)
Út, menés. A hazánk felé való menetelünknek sok szép vígasztalása úgy eloszlik, mint a felhő. (Mikes Kelemen) Az ifju néz s bámúl, s körül tovább megyen, Hogy a völgybe könnyű menetele legyen. (Vörösmarty Mihály)
Szóösszetétel(ek): előmenetel; férjhezmenetel; hátramenetel; mennybemenetel.
