mennykő
mennykő főnév, (népies v. bizalmas) ménkű -t, (-je) [e]
1. (népies, régies) Villám (a mennydörgéssel együtt); villámcsapás. A mennykő agyonüt vkit, belécsap, beléüt vkibe; beüt a mennykő: (átvitt értelemben is) vminek a véghezvitelében, megvalósításában hirtelen igen nagy akadály merül fel. Szóláshasonlat(ok): (olyan), mintha a mennykő ütött (csapott, vágott) volna bele: megdermedt, tehetetlenné vált; kapkod, mint Bernát a mennykőhöz: eszeveszetten k.; megy belé, mint Ladányba a mennykő: nagyon mohón iszik, esetleg eszik. Döbrögit a mennykő ha azonnyomban megütötte Volna, talán sokkal könnyebb lett volna szegénynek. (Fazekas Mihály)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vkinek, vminek hirtelen lesújtó ereje. Ez nem ok arra, hogy őt elhagyd. Te! A Rákóczi mennyköve! (Jókai Mór)
3. (bizalmas) <Kérdő mondatban nyomósító szóként, bosszankodás, harag kifejezésére.> Mi a mennykő ütött beléd? Hol a mennykőben csavarogsz már megint? Mi a mennykőnek tetted ezt ide? A kunsági leányoknak, Nincsen szoknyájuk azoknak. | Ugyan hogyan a mennykőbe Járnak azok egy pendőbe [= pendelyben]? (népköltés) || a. <Szitkozódást, átkozódást, szörnyülködést kifejező szókapcsolatokban.> Mennydörgős mennykő; tüzes mennykő; csapjon bele (→ belecsap) a (mennydörgős) mennykő!; (a) mennykő üssön belé (→ beleüt)!; üsse meg (→ megüt) a (mennydörgős) mennykő!; üsse mennykő! Ejh, pajtás, a mennykőbe is, mi az ördög lelt? (Petőfi Sándor) || b. <Indulatos tagadás kifejezésére.> Hiszi a (mennydörgős) mennykő: dehogy hiszem, egyáltalán nem hiszem. Mész a mennykőbe… (Vas Gereben) Tudja a magas mennykő! (Jókai Mór)
4. (bizalmas, tréfás) <Fokozó szóként, nagyságot, mennyiséget jelentő jelző v. határozó előtt:> mennykő nagy v. mennykő sok: ijesztő(en), rettentő(en), rendkívül nagy v. sok. Mennykő nagy tudománya van. Elővett egy mennykő nagy pisztolyt. Nagy úr leszek, mennykő nagy úr. (Petőfi Sándor) Mennykő nagy stréber a Wibra Gyuri. (Mikszáth Kálmán)
5. jelzői használat(ban) (ritka, népies, tréfás) Különös, furcsa, rendkívüli. Mennykő (egy) gyerek, ember. Mennykő menyecske ez; hogy tépi az ember szakállát. (Jókai Mór) || a. (ritka, régies) Nagy mennykő: mennykő nagy. Nagy ménkű levélben Jött parancsolat. (Arany János) Nem ismerhet rád attól a nagy ménkű sipkától. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): mennykőadta.
mennyköves.
