mennyország
mennyország [nny-o] főnév
1. (vallásügy, bizalmas) Menny (1, 1a). A mennyországba jut. Istenem! mi haszna? ha | szorongat a szegénység, a pokolt | nem féljük – a mennyország sem jön oly | szép színben a szemünk elébe. (Karinthy Frigyes) Kegyedet egy omnibuszban láttam először. A mennyországban aligha vannak omnibuszok, de nekem az az omnibusz maga a mennyország volt akkor. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben, túlzó) Az elképzelhető legnagyobb boldogság. A hetedik mennyország; mennyország van a szívében; mennyországban él; szétrombolja vkinek a mennyországát. Az élet mennyország, ha veled oszthatom, átok, ha azt magánosan kellene elviselnem. (Eötvös József) || a. (átvitt értelemben) Az az állapot, azok a viszonyok, amelyben, ill. amelyek között vki ilyen nagy boldogságban él. Földi mennyország: a) különleges gyönyörűség, élvezet; b) ezt nyújtó ország, vidék. Mennyországot teremtett magának. Ha sok század alatt egy nép addig hága Hogy már mennyországgá lett az ő országa, Egy nap a hódító véget vetett néki. (Csokonai Vitéz Mihály) A palota ablakaiból barátságos, szép arcok mosolyogtak. Ez egy kis mennyország, vélte Jóba, a kőtörő. (Ady Endre)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben, túlzó) Igen nagy boldogságot nyújtó személy; az, aki a legdrágább vki számára. Szorítja, öleli tilos mennyországát. (Arany János) Pap Énok oly hő szerelemmel öleli magához s úgy tartja karjain a maga mennyországát, ahogy csak tarthatja egy szerelmes férj a maga dicső kis feleségét. (Móricz Zsigmond)
mennyországi; mennyországos.
