menő
menő [ë] melléknév és főnév
I. melléknév (-en) [e]
1. Olyan <személy, dolog>, aki, amely megy (főleg I. 1–4, 7–11, II. 1–5, 7–11, 14–15, III. 1–2, 4) vhol, vhová, vmerre, vmibe. Az utcán menő gyermek, autó; az ellenség ellen menő katonák; a Szegedre menő gyorsvonat; az egyetemre menő érettségizettek. Másnap keresett egy Pestre menő búzás hajót. (Tolnai Lajos) || a. Férjhez menő lány: olyan l., aki férjhez megy, ill. aki abban a korban van, hogy már férjhez mehet. Négy szép, férjhez menő lányod van. (Tolnai Lajos)
2. Vhogyan működő, járó <szerkezet>. Gyorsan menő gép, villanymotor.
3. (átvitt értelemben, ritka) Olyan <idő, időszak>, amely vhogyan telik, múlik. A gyorsan menő napok. || a. (átvitt értelemben) Olyan <cselekvés, folyamat>, amely vhogyan megy, halad. A vígan menő munka.
4. (átvitt értelemben) Vmeddig v. vhova hatoló, terjedő. Vminek a gyökeréig menő: gyökeres, alapos; részletekbe menő: részletes. A dolog gyökeréig menő változás.
5. (átvitt értelemben) Bizonyos fokozatig eljutó, bizonyos terjedelmet v. mennyiséget elérő. Ezrekre menő tömeg; fényűzésszámba menő életmód; késhegyig menő. Kazinczy… végnapjaiban is ívekre menő levelet írt barátjához. (Arany János) Keller Helén esete nem történhetett volna meg… a természetnek csodaszámba menően ritka… segítsége nélkül. (Ambrus Zoltán)
6. (átvitt értelemben) Vhogyan menő: vmilyen forgalmat lebonyolító. Jól, rosszul menő üzlet. || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Vhogyan menő: olyan <árucikk>, amely vmely mértékben fogy; kelendő. Nyáron a fagylalt a legjobban menő cukrászipari készítmény.
7. (átvitt értelemben) Vhogyan menő: olyan <színdarab>, amelyet a közönség vhogyan fogad, előadásait vmely mértékben látogatja. Az idény legjobban menő darabja.
II. főnév -t, -je [e]
1. (ritka) Az a személy, aki megy (főleg I. 1–2, II. 1–2, 4, 8–10, 15, III. 1) vhol, vhová, vmerre. Integetett az utcán menőknek. Vaskesztyűs kezével ütötte a vele ölre menőket. (Jókai Mór)
2. (ritka, népies) Menőben: menés közben. Eloszoltak mégis – Buda legkésőbben, | Vissza egy-egy szóra fordulva menőben. (Arany János) Csak magamban sírom sorsod, …magyar népem… Már menőben bús világgá, Fáradt lábbal útra készen. (Ady Endre) Bíró… menőben megcsípi a bejövő Lizi arcát. (Móricz Zsigmond)
3. (argóban, 1945 után) Nagy menő: a) (sport) kiváló, nagy eredményeket elért sportoló, kül. olyan versenyző, aki távolsági versenyeken erős iramot diktál; b) (átvitt értelemben) olyan személy, aki nagyarányú, gyanús vállalkozásokkal foglalkozik; nagystílű szélhámos; c) (átvitt értelemben) olyan személy, akinek minden sikerül, az élet élvezője; életművész.
Szóösszetétel(ek): jövő-menő.
