ment [1]
ment [1] [e] ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e]
1. tárgyas <Veszélyekből, bajból> kiszabadít(ani igyekszik) vkit, vmit, rendsz. azáltal, hogy vhová, biztosabb helyre viszi. Vhová, vmi elől ment vkit, vmit; (bizalmas, tréfás) menti a bőrét: a) menekül; b) (átvitt értelemben) a felelősségre vonás elől megszökik; c) (átvitt értelemben) minden lehető módon menekülni igyekszik vmely várható kellemetlenség elől; (ritka, régies) menti magát: menekül. Mentsd a holmid, mert jön az árvíz! Sikerült a gyereket a partra menteni. Az égő istállóból a szabadba mentették az állatokat. Üldözni kezdtük a zsiványokat, S csaknem lenyomtunk egy rideg futót. Midőn az itt hallatlan vakmerőn | …lakodba menté… magát. (Vörösmarty Mihály)
2. tárgyas <Fenyegető veszélytől, bajtól, pusztulástól> megszabadít(ani igyekszik) v. tőle, ellene óv, véd vkit, vmit. Életet ment: egy v. több embert vmely halálos veszedelemből kiszabadít(ani), halálos betegségtől megszabadít(ani igyekszik); (szójárás) menti, ami menthető: a) a veszélyben forgó értéknek legalább egy részét igyekszik megtartani, a pusztulástól, elveszéstől megóvni; b) (ritka) Menti azt az ügyet, dolgot, helyzetet, amelyet (még) menteni, védeni lehet. Bízom Szeged népének lelkesedésében, hogy kevés idő múlva mentve lesz a hon. (Kossuth Lajos) Most már csak annyi időnk van, hogy mentsük, amit lehet. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas (ritka) <Veszedelmet hozó, okozó v. veszedelmesnek tartott dologtól, személytől> távol tartani igyekszik, óv vkit. Isten ments(en)! Jól tudom, rám nézve [Miklós] földi öröksége; El is foglalhatnám… | Pedig Isten mentsen, hogy így elfoglaljam, | S a világ boszantó rágalmait halljam. (Arany János) Volt ott egy rakás egészen idegen pulya…, s édesanyám mindig csak mentett tőlük, hogy ne barátkozzunk velük. (Móricz Zsigmond) || b. Menti a helyzetet: veszélyes helyzetben az adott lehetőségek közt igyekszik a veszélyt csökkenteni v. elhárítani. || c. (tárgy nélkül) (sport) <Labdarúgásban, kézilabdában, jégkorongban> veszélyes gólhelyzetet elhárít. Hazaadással, öklözve ment; röviden ment; vetődéssel ment.
3. tárgyas <Személyt> vmely vád ellen véd, alóla tisztáz(ni igyekszik). Vallomásával menteni akarja a bűnöst. Nem mentem [őket], de igazságtalanul vádolni sem akarok senkit. (Jókai Mór) || a. Menti magát: a) vmely vád alól tisztázni igyekszik magát. Nem szóltam eddig mert kiméltelek. – | Oh,… Akárhogy inkább, így ne mentsd magad. (Vörösmarty Mihály) b) vmely cselekedetét v. kijelentését magyarázza, hogy ezzel a róla alkotható kedvezőtlen ítéletet elhárítsa. || b. Vmi ment vkit, vmit: vmely dolog, körülmény vkinek, vminek mentségére szól. Mentse őt az, hogy… Késésemet mentse ez a baleset. Van… egy derék ötletem. | Cselfogás ugyan, de helyzetem mentheti! (Arany János)
Igekötős igék: átment; felment; kiment; megment.
mentett.
