menten
menten [e-e v. ë-ë] határozószó (választékos)
1. A kijelentést követőleg a legrövidebb idő múlva; azonnal, rögtön. Menten elájulok. Ím e vízzel Lelked kitisztúl menten a salaktól. (Madách Imre) Menten hallani fogod a… harangok zúgását. (Mikszáth Kálmán)
2. Közvetlenül a szóban forgó, az említett előzmény után; azonnal, rögtön. Összeütötték acéljaikat, s Zrínyi olyat vágott a fejére, hogy az menten két darabban esett szét. (Mikszáth Kálmán)
