mentes
mentes [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. <Vmely bajtól, rossztól, veszélytől> távol álló, <efféléktől> biztonságban levő <személy, csoport>. Betegségtől, szenvedélytől mentes ember; előítéletektől mentes politikus.
2. Olyan <dolog>, amely vmi rossznak, kellemetlennek, elítélendőnek híjával van. Gyommagvaktól mentes vetőmag.
3. Olyan <dolog>, amely után nem kell vmely kötelező szolgáltatást teljesíteni. Az illeték alól mentes beadvány; a rendőrségi felügyeleti és ellenőrzési díjak alól mentes mulatságok. [A telek] mentes lészen minden úri tartozástól. (Vas Gereben)
4. (állítmányi használatban) Olyan <személy>, aki nincs kötelezve vmely szolgálatra, szolgáltatásra. Mentes a katonai szolgálattól. [Bende] Protestált s mutatá nemes útlevelét, az idénit [= az ideit], Melynek rendi szerént mentes vala, mint nemes ember, Révtől és vámtól, hadi bajtól, házi adótól. (Arany János) || a. (iskolai, régies) <Vmely kötelező tantárgy tanulása alól> felmentett <tanuló>. Torna alól mentes. Rövidlátása miatt kézimunka alól is mentes volt.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] Olyan személy, aki fel van mentve vmi alól. A mentesek már hazamentek, engedélyt kaptak rá. Az első óra torna, a mentesek később jönnek be.
Szóösszetétel(ek): adómentes; alkoholmentes; bélyegmentes; bérmentes; csíramentes; díjmentes; famentes; féregmentes; illetékmentes; kamatmentes; költségmentes; lázmentes; légmentes; politikamentes; portómentes; rozsdamentes; selejtmentes; szélmentes; tandíjmentes; tehermentes; tűzmentes; vámmentes; vészmentes; vízmentes.
