mentő
mentő [e] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan, aki ment (1–3) vkit. A fuldoklót a partra mentő férfi; a vagyonát mentő bankár; a vádlottat mentő ügyvéd; mentő tanú: <bírósági tárgyaláson> az a tanú, aki a vádlott mellett kedvező vallomást tesz. Még néhány mentő tanú vonult föl. (Kosztolányi Dezső)
2. Olyan, amely vkinek, vminek mentésére való, alkalmas. Mentő bizonyíték; mentő gondolat, ötlet: nehéz v. szorongatott helyzetből kivezető, nehéz kérdés megoldását segítő gondolat, ötlet; (iskolai) mentő kérdés: elégtelenre felelő v. bukásra álló tanulónak feladott, javítási lehetőséget nyújtó kérdés, amelyre aránylag könnyű felelni; mentő körülmények. A főbírónak egy mentő ötlete támadt. (Mikszáth Kálmán) Kora délután mentő ötletem támadt. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév -t, -je [e]
1. Általában az a személy, aki részt vesz vmely mentési munkában v. vmely mentőcsapat tagja. Az egyik mentő a bányatűznél súlyos égési sebeket szenvedett.
2. (csak többes számban) Mentőszolgálat (2), ill. annak alkalmazottai: orvos(ok), ápoló(k) stb. A mentőknél dolgozik. A mentők az év folyamán 8600 balesethez vonultak ki. Felhívta a mentőket. Bevitték a mentők (a kórházba). || a. (1945 előtt) Mentőegyesület. Tétessünk az idegenekkel a Mentők perselyébe is valamit, legalább a szegény mentőknek legyen valami hasznuk. (Krúdy Gyula) || b. (csak többes számban) A mentőszolgálat épülete(i). Bevitték a mentőkhöz. A mentők előtt találkozunk.
3. (átvitt értelemben, költői) Megmentő. Nem tudhatom, ki vagy? | Mentőm nevét szeretném hallani. (Vörösmarty Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. mentőakció; mentőbója; mentődeszka; mentőegylet; mentőfelszerelés; mentőgárda; mentőhajó; mentőhálózat; mentőhorgony; mentőkészülék; mentőkötél; mentőlétra; mentőmunka; mentőosztag; mentőőrség; mentőponyva; mentőszer; mentőtanfolyam; mentőtutaj; mentővonat; 2. életmentő; honmentő; kármentő.
mentői.
