meny
meny [ë] főnév -et, -e [e, e]
Vki fiának a felesége <a férj szüleihez való viszonyában>. Anyós és menye. Meg van elégedve a menyével. Fél a menye szaporán pergő nyelvétől, a fia haragos indulatától. (Nagy Lajos) Ezen a napon a Péterfián | ebédeltünk. | Szigorú nagyanyám | jól tudott főzni. Kedvünkért oda- | sereglett sok nagy lánya és fia, | az egész család, s unokák, | menyek. (Szabó Lőrinc) || a. (régies) Az öcs felesége <a fiú-testvér(ek)hez való viszonyában>. Buda is sátrában múlatoz Etellel, | Menye Hilda asszony kínálja kehellyel. (Arany János)
Szólás(ok): lányomnak (ángyomnak v. fiamnak) mondom, menyem is értsen belőle v. menyem is érthet belőle: úgy figyelmeztetek v. dorgálok vkit, hogy máshoz intézem a neki szánt szavakat.
