mér
mér ige -t, -jen [ë]
1. tárgyas <Vmely nagyságot> meghatározott egységgel összehasonlít, és így mennyiségét számokban igyekszik meghatározni. Magasságot, mélységet, szélességet mér; kiterjedést, köbtartalmat, területet mér; súlyt mér; időt mér; lázat mér; a mellbőséget méri; az áram erősségét méri. A hosszúságot méterrel, az űrtartalmat literrel mérjük. A hőmérsékletet Celsius-fokokban mérjük. Másodpercekkel mérték az időt. Téged szűlt-é a világ? | Vagy a világot is te szűlted épen? | Mert ha csak nincs napvilág, Nem mérhetünk időt mi semmiképen. (Csokonai Vitéz Mihály) A szabó szakavatott kezeivel teste körül motoszkált, mérve a mellbőséget és hasbőséget. (Kosztolányi Dezső) || a. <Meghatározott nagyságú tárgyat, testet> a hosszúság egységével egybevet úgy, hogy azt annyiszor fekteti végig rajta, ahányszor ráfér. Centiméterrel, kötéllel, lánccal, mérőzsinórral, méterrúddal, rőffel mér vmit; földet mér; méri a kertet, a szobát. Eszébe jutott a régi háborúság; …Kapzsi nép a vásárt hogyan verte széllyel, Drága selyem-bársonyt mértek kopjanyéllel. (Arany János) || b. Vkit, vmit mér: vkinek, vminek a súlyát igyekszik súlyegységekben meghatározni. Mázsálón, mérlegen mér vmit; grammra, kilóra mér vmit; milligrammal, tonnával mér vmit. Mérték a malacot, bizony könnyű volt. || c. tárgyas <Folyadékot, apró szemű anyagot> az űrmérték egységével egybevet úgy, hogy meghatározott űrtartalmú edénybe önti, v. ezt annyiszor meríti meg benne, ahányszor telik belőle. Akóval, vékával, literes edénnyel mér vmit. Néhol a mákot, sőt a babot is literrel mérik. || d. Vkit mér: vkinek a hőmérsékletét, lázát igyekszik tized foknyi egységekben meghatározni. Hőmérővel, lázmérővel méri a gyereket; méri magát: a) lázmérővel igyekszik teste hőmérsékletét meghatározni és így megállapítani, hogy van-e láza; b) mérlegre áll, hogy megtudja testének a súlyát. Azt hittem, hogy lázam van, mértem magam. (Kosztolányi Dezső) || e. Vmennyit mér: <megfelelő eszköz segítségével> megállapítja, hogy az alapul vett egység hányszor van meg a meghatározni kívánt nagyságban. Az előbb tizenöt centit mértem. Mikor mérlegre állt, 60 kilót mért. A másik szobában 20 fokot mértünk. A talaj mentén mínusz öt fokot mértek. Magas láza van: az előbb 39 egész 5 tizedet mértünk. || f. Vmire vmit v. vmennyit mér: vmely tárgyon, rajznak vmely vonalán vmely megadott távolságot kijelöl. Erre a vonalra mérj 10 centimétert! Mérj háromszor hat centit erre a lécre!
2. tárgyas (tárgy nélkül is, rendsz. módhatározóval) <Eszköz> mutatja azt a számot v. fokot, amelyből a meghatározni kívánt nagyság számszerű értéke megállapítható. A stopperóra századmásodperceket is mér. Ez a mérleg nem mér pontosan.
3. tárgyas <Személy adagolható anyagot, árut, holmit> bizonyos egység szerint meghatározott mennyiségben (egy alkalommal) elad. Mér vkinek vmit v. vmennyit. Csontot is mért a húshoz. Ezt borsos áron mérte. Nekem kevesebbet mért. S Mózsi, nem hiába, hogy királynak mérte, Finomul kitellett, mondhatom, mértéke. (Garay János) || a. tárgyas <Árut, kül. élelmicikket> kicsinyben árusít. Itt olcsón mérik az almát. Menjünk valahova, ahol jó bort mérnek. A ház utcai oldalán Omelka Nándor hentesmester mérte a hájat. (Gárdonyi Géza) Mondd, mit érlel annak a sorsa, | ki sót mér, krumplit, kenyeret… (József Attila)
4. tárgyas (átvitt értelemben) <Osztályrészt vmiből, igazságot> oszt(ogat) az embereknek. Furcsán mérték akkor az igazságot. A sors ezt már így mérte: Te értem – én ő-érte. (Kisfaludy Sándor) A reménység… Másszor az esztendőt hatvanával mérte. (Arany János) || a. (tárgy nélkül) (átvitt értelemben is) Vhogyan mér: vmilyen módon, vmilyen mennyiségben ad, osztogat abból, amije van. Mindig bőven mér. Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy! (Madách Imre) Egek, ezt akartátok? | …Igy mérik mostanában A szép emberi életet? (Tóth Árpád)
5. tárgyas (népies, bizalmas) <Ruhá(zato)t, lábbelit> mértékre szab vkinek. Mérjen ennek a gyereknek egy pár csizmát. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas (átvitt értelemben) Vmely mértékben meghatároz, megszab. Földi ember kevéssel beéri, Vágyait ha kevesebbre méri. (Arany János)
6. Vmihez mér vmit: a) vmi mellé teszi, és összehasonlítja vele, hogy annak mértéke szerint szabja meg. A ruhát a testhez méri. b) (átvitt értelemben) vmihez arányítva szabja meg vminek a nagyságát. Keresetéhez méri kiadásait; a jutalmat az érdemhez méri. Voltaképpen háromszáz forintot kellene adnom a vagyonomhoz és a nevemhez mérve. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) Vkihez, vmihez hasonlítva ítél meg. Vö: hozzámér (3). Az eszéhez kell mérni. Mindent a maga képességéhez mér. Hozzám ne mérje magát az ilyen ember. Hogy lehet magadat őhozzá mérned? Szónoklatát kezdték Kossuth ékesszólásához mérni. (Jókai Mór)
7. tárgyas (átvitt értelemben is) <vmely nagyságot> mással összehasonlítva bizonyos értékűre becsülni igyekszik. Vmivel méri vkinek, vminek az értékét. Méri a különbséget a két teljesítmény közt. Dícsérnek előtte: neki már az is seb; Azt méri titokban, mennyivel ő kissebb. (Arany János) || a. Vmivel mér vkit, vmit: vmihez hasonlítva ítéli meg az értékét. A mindenséggel mérd magad! (József Attila) || b. (tárgy nélkül) Vhogyan, vmivel mér: vhogyan, vmihez hasonlítva ítéli meg a dolgokat, az embereket. Egyenlő mértékkel mér: igazságos, nem részrehajló; különböző mértékkel mér: az egyiket szigorúbban, a másikat enyhébben ítéli meg, nem azonos szempontok szerint v. elfogultan ítél meg személyeket, dolgokat; → lattal v. latra mér; → patikamérlegen mér vmit; a régi mértékkel mér.
8. tárgyas (elavult) Magát vkivel méri: erejét vkivel összeméri; mérkőzik vkivel. Káromkodik csúnyán, a magyart böcsmérli: Hogy nincs, aki merje magát vele mérni. (Arany János)
9. tárgyas és tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval) Vmit, vmilyent, vmekkorát mér vkire, vmire: (vmilyen erős) ütéssel sújt vkit, vmit. Vö: rámér (3). Csapást, pofont, ütést, ütleget, vágást mér rám, rád, ránk stb.; hatalmasat, nagyot mér vkinek a vállára (a botjával, a kardjával, az öklével). Paksy éppen abban a pillanatban mért iszonyú vágást egy drótinges szpáhira. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyas (átvitt értelemben) Vmely büntetést, csapást mér vkire, vmire: vmely büntetéssel, csapással sújtja, vhogyan bünteti, v. erejét letöri. Vö: rámér (3c). Büntetést mér rám, rád, ránk stb. Szigorú büntetést mért a vádlottra. Döntő csapást mért az ellenségre. Ez a felfedezés nagy csapást mért a régi elméletre. Alkonyúló félben van már élte napja,… S ő reá, szegényre, a szerencsétlenség, ő reá mostan mért legtöbb gondot és bajt. (Petőfi Sándor) Én is, amit a sorsom rám mért, Elszenvedem – a hazámért! (Arany János)
10. tárgyas (népies v. választékos) Vmely távolságot, utat, teret mér: hosszában egyszer v. többször végighalad, föl-alá járkál rajta. Mérem egész nap a tornácot és pipázom. (Tompa Mihály) Nem is, nem is azt a forgószelet nézi, Mely a hamvas útat véges-végig méri… (Arany János)
Szólás(ok): ld. kanál.
Igekötős igék: átmér; bemér; belemér; elmér; felmér; hozzámér; kimér; lemér; megmér; összemér; rámér; utánamér; végigmér; visszamér.
méretlen; mérhető.
