meredek
meredek [e-e-ë v. e-e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -en [e v. ë], -ebb [e]
1. Hirtelen a függőleges felé hajló v. a magasba nyúlva (majdnem) függőleges <sík, felület, tárgy>. Meredek hegy(oldal), lépcső, part, szikla; meredek falú árok; a létra, a fal meredeken emelkedik a magasba. Meredek ösvény vezet fel a dombra. Az út meredeken vezet fölfelé. Szaporán, s mohón hágdáltunk [= kaptattunk] a meredek Mátrán. (Vörösmarty Mihály) Megszerettem a patakot, Mely előttem zúgva futott… Nagy, meredek bércek között Ezüst habja összetörött. (Lévay József) És látom a Szinvát is: a fa-híd | alatt, a mélyben, fáradt habjait | …görgette meredek | házfalak közt. (Szabó Lőrinc)
2. (sport) Meredek labda: <labdarúgásban> a labdának nagyobb távolságra való továbbítása az ellenfél kapuja felé, rendsz. vmelyik csatár szöktetésére.
3. (átvitt értelemben) Meredeken: a) hirtelen fölfelé, a magasba ívelve, emelkedve; Az árak meredeken fölfelé szöktek. Pályája meredeken ível fölfelé. Meredeken szökteti a csatárt. b) (sport) meredek labdával.
II. főnév -et, -e [ë, e] (rendsz. egyes számban) (ritka, választékos) Vminek meredek (I. 1) része; meredek út, hely, domb v. hegyoldal, part. A meredek szélére érve megdöbbent. A hegy meredekén kaptat fölfelé. A szikla meredekén mászott fölfelé. Megcsúszott a meredeken. A fák kísérteti árnyékot vetnek, …a szem mértéke csal, a sápadt holdfény nagyítja a meredeket. (Kemény Zsigmond) Hányszor megkisértők, mint kőszáli zerge, Egyenkint hatolni fel a meredekre? De szemes vadászok álltak lest felettünk. (Arany János)
meredekes; meredekség.
