merev
merev [e-e] melléknév -en [ë] v. (ritka) -ül; -ebb [e]
1. Rugalmasság és hajlékonyság nélkül való szilárd, kemény <anyag, test>, amely erősebb külső hatásra könnyen törik. Merev anyag, lap, lemez, mérce, rúd; abszolút merev test; merev (vázú) léghajó; merev, mint az öntött vas, az üveg. A csont merev, könnyen eltörik.
2. <Betegség v. vmely elváltozás, külső hatás, halál következtében> rugalmasságát, hajlékonyságát vesztett, megmerevedett <test(rész)>; egyáltalában nem v. csak nehezen mozgó, hajló. A baleset óta merev a lába. Már merev volt az egész teste. Ujjai egészen merevek a hidegtől. A hegedűs karja merev volt, mint darab fa. (Jókai Mór) Itt a nagy halott előttünk, Kiterítve mereven. (Vajda János)
3. Hajlékonyság, simaság, könnyedség nélküli <mozgás, tartás>; feszes, nehézkes. Merev járás, tartás. Mereven mozog. Járása furcsán merev. Éljen-zaj és örömkiáltás És tapsok hangzanak. De a zajongó nép között áll Az ifju mereven. (Petőfi Sándor) Az aggastyán egyik karját, kinyújtott mutatóujjával mereven és egyenesen fölfelé tartja. (Karinthy Frigyes) Engem sejdít a munkás teste | két merev mozdulat között. (József Attila) || a. (átvitt értelemben) Nehézkes, könnyedség, lendület nélküli <rajz, vonalak>.
4. (átvitt értelemben, kissé választékos) (Erkölcsi) felfogásában szigorúan határozott nézeteihez, elveihez a végletekig ragaszkodó, álláspontja mellett makacsul kitartó <személy>; ridegen hajthatatlan, szilárd, csökönyös. Az ilyen merev, szigorú hivatalnoknak nincs érzése semmi iránt… (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, kissé választékos) Ilyen személyre valló, jellemző <magatartás>; makacsul szilárd, érzéketlenül csökönyös, hajthatatlan. Merev eltökéltség, elutasítás, elzárkózás; mereven kitart vmi mellett; mereven elzárkózik vki, vmi elől v. vmitől; mereven elutasít, megtagad vmit. Azt hivé, hogy merev tagadása által késleltetni fogja az ítéletet. (Jókai Mór) Mindenik mereven ragaszkodott álláspontjához. (Tolnai Lajos) || b. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Vagylagosságot, ingadozást, kivételt nem ismerő, nem tűrő <felfogás, nézet>. Merev álláspont, dogmatizmus, elgondolás, konzervativizmus, szabályok. [Péterfy] Taine merev elméletét nem fogadta el. (Ambrus Zoltán)
5. (átvitt értelemben, kissé választékos) Olyan <személy>, akiben nincs közvetlenség, természetesség, könnyedség; feszes, nehézkes. Mindenkivel ilyen merev? Nem szabadna társaságban ennyire merevnek lenned. || a. (átvitt értelemben, kissé választékos) Ilyen személyre valló, jellemző <magatartás>; feszes. Merev méltósággal ült a helyén. || b. Kifejezéstelenül mozdulatlan. Merev tekintet: a szempillák mozgása nélkül egy pontra szegeződő t.; merev arccal hallgat, ül; merev mosoly: lélektelen, erőszakolt m. || c. (átvitt értelemben, kissé választékos) Érzéketlen, közömbös, rideg <magatartás>. [A] tábornok folytatá azzal a merev egykedvűséggel, mintha egy viaszalak beszélné el mindezeket. (Jókai Mór) || d. (átvitt értelemben, ritka) Nehézkes, száraz, nagyon is kimért <stílus>.
