mérges
mérges [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <anyag>, amelyben méreg van; méreggel kevert, mérgező hatású. Mérges gáz; mérges étel, ital. Az irtó harcot… a légyfogó végzi. Minden házban ott lóg a… sárga szalag, mely ragadós, mérges anyagtól csillog. (Nagy Lajos) || a. Olyan <növény>, amelyben az élő szervezetre káros, mérgező hatású anyagok vannak. Mérges bogyó, füvek, gomba, növény. || b. Olyan <állat>, amelynek harapása, szúrása, csípése mérgező hatású. Mérges kígyó, rovar. Maszlagokká a rózsákat Így teszi a mérges pók… (Kisfaludy Sándor)
2. Gyulladásban levő, tüzesen vörös, lobos <seb>. Mérges daganat, pattanás. A hátán támadt valami mérges kelevénye. (Tolnai Lajos)
3. (átvitt értelemben) Haraggal telt, dühös, nagyon haragos <személy, állat>. Mérges asszony, ember, kutya; mérges vkire. Szóláshasonlat(ok): mérges, mint a hörcsög; mérges, mint a pulyka. Ágnes a törvény előtt Megáll szépen, ahogy illik | …a zöld asztalnál | Tisztes őszek ülnek sorra; Szánalommal néznek őrá, Egy se mérges, vagy mogorva. (Arany János) A katona most már egészen mérges…, és leakasztja a… kurta puskát a válláról. (Tömörkény István) Édesanyám lángvörös lett és igen mérges. Felpattant. (Móricz Zsigmond) || a. Ilyen személyre jellemző, tőle származó, mérget kifejező <tekintet, megnyilatkozás>. Mérges arc; mérges kritika, szavak, válasz; mérges nyelvű; mérgesen beszél. Az ezredes… olyan mérges, harcias hangon mondta ki a terceket, kvartokat, mintha hadcsapatokat vezényelne. (Mikszáth Kálmán) „Hát még mit nem!” – fakadtam ki mérgesen. (Kaffka Margit) || b. (átvitt értelemben) Visszapillant a nap a föld pereméről, Visszanéz még egyszer Mérges tekintettel. (Petőfi Sándor)
Szóösszetétel(ek): mérgeszöld.
mérgesedik; mérgeskedik; mérgesség.
