mérlegel
mérlegel [e-ë] ige -t, -jen [ë]
1. tárgyas Mérlegel vmit: vminek a súlyát (gyak. kezében tartva az illető dolgot) próbálja megbecsülni. Kezével v. kezében mérlegel vmit. Mérlegeli a dinnyéket. Két kezével mérlegeli, hogy melyik tyúk a súlyosabb. || a. tárgyas (hivatalos) Mérlegel vmit: vmely, főleg nagyobb tárgy, árucikk súlyát tizedes mérlegen v. hídmérlegen megállapítja, ill. ezzel van elfoglalva. A vasút nem mérlegelte az árut. || b. (tárgy nélkül) (hivatalos) A vasút csak abban az esetben mérlegel, ha…
2. tárgyatlan (ritka) Méréssel foglalkozik, méreget. A raktárban mérlegelt egész délelőtt.
3. tárgyas (átvitt értelemben) Mérlegel vmit: vmely dolognak jó és rossz oldalát, ill. különféle dolgoknak viszonylagos értékét hosszasabban egymáshoz méri; fontolgat, latolgat. Mérlegeli, hogy jó lesz-e ez így. Az érveket, esélyeket, körülményeket mérlegeli. Tárgyilagosan vizsgálja és mérlegeli az eseményeket. A nemes poétaság jó és rossz tulajdonait mérlegeli. (Tompa Mihály) E lapok szerkesztője… pirulva mérlegeli, vajon megfelelhet-e a jó véleménynek. (Arany János)
mérlegelés; mérlegeletlen; mérlegelhető; mérlegelő; mérlegelt; mérlegeltet.
