merő [1]
merő [1] [e] melléknév (ritka)
Olyan, aki, ami mer, merészel vmit. Pisszenni sem merő gyerek; sokat, nagyot merő ifjú. Egyszer volt itt a Hit merő, | Moldvától Rómáig merő, | Mikor becsülettel és irtva | Támadt. (Ady Endre) Nem az erőmmel győztem én…, hanem a nagy merő akarással. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): vakmerő.
