mérő
mérő melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, aki mér vmit. A lisztet mérő ember; hamisan mérő kofa. || a. (ritka) A méréssel összefüggő, vele kapcsolatos, rá vonatkozó. Mérő módszer. Miként a mérnök, ki a kört szeretné | megmérni, töpreng, hogy titkába lásson, | de mérő elvét hasztalan keresné: | ollyá tett engem ez uj látomásom. (Babits Mihály–Dante-fordítás)
II. főnév -t, -je [e] (régies) Szemes anyagok mérésére használatos, vidékenként változó nagyságú régi magyar űrmérték. || a. jelzői használat(ban) Ilyen mennyiségű, ennyi. Egy mérő búza. Pest vármegyében akkor 22 bankó forinton alul nem lehetett kapni egy mérő búzát. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): 1. mérőasztal; mérőeszköz; mérőfonál; mérőgép; mérőhasáb; mérőhuzal; mérőkészülék; mérőkörző; mérőlánc; mérőléc; mérőlombik; mérőóra; mérőpálca; mérőpózna; mérőrúd; mérőserpenyő; mérőtál; mérőveder; mérőzsineg; mérőzsinór; 2. ampermérő; árammérő; bormérő; csapadékmérő; erőmérő; értékmérő; esőmérő; fénymérő; feszmérő; feszültségmérő; fokmérő; gázmérő; hőmérő; időmérő; lázmérő; légnyomásmérő; légsúlymérő; lépésmérő; magasságmérő; sebességmérő; szélmérő; szeszmérő; szintmérő; szögmérő; távmérő; távolságmérő; vízmérő.
