merőben
merőben [e-e] határozószó
1. (választékos) <Különbséget v. ellentétet kifejező igék, melléknevek, határozók v. kifejezések mellett:> teljes mértékben; teljességgel, tökéletesen. Merőben eltér, különbözik, ellenkezik; merőben ellentétes, más; merőben másképp. Mindegyik elbeszélő merőben ellenkezett a másikkal. (Jókai Mór) Ő merőben más kalandot keres ezen az ünnepnapi kimenőjén. (Kosztolányi Dezső) || a. (választékos) <Főleg tulajdonságot, állapotot jelentő szók, kifejezések mellett:> minden vonatkozásában, részletében, úgy, hogy a vele kapcsolt szó jelentésének ellenkezője szóba sem jöhet; teljesen, egészen. Merőben idegen, lehetetlen, új. Elhibáztuk az útat merőben? (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || b. (elavult, tájszó) Teljességgel, teljes egészében. Egész karoddal lesújtva… ellenfeledet merőben ketté hasítod, úgyhogy fele jobbra, fele balra esik. (Jókai Mór)
2. (választékos) (a csak szóval együtt v. önállóan) Semmivel sem több, mint…; pusztán; csupán, csak. Ez merőben formaság. A nő se szellem csak merőben. (Madách Imre) Nem velem történt meg a dolog, S nem is merőben képzelmem szülöttje. (Vajda János)
3. (elavult) Merőben állít, tagad vmit: véleményéhez, állásfoglalásához mereven ragaszkodva állít, tagad vmit. Ezt nem lehet merőben állítni, ha van is egy kis valószínűség a dologban. (Jósika Miklós) Krénfy… csak azzal tudta védeni magát, hogy mindent merőben tagadott… Még azt hivé, hogy merev tagadás által késleltetni fogja az ítéletet. (Jókai Mór)
4. (elavult) Egyenesen (5), határozottan. Az én consiliariusom [= tanácsosom]… merőben rátámad a felügyelő tisztre. (Jókai Mór)
5. (elavult) Egyenes irányban. Úgy szeretném, ha e hegyen keresztül egy út volna merőben keresztülvágva. (Jókai Mór)
