merőleges
merőleges [e-e-ë] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e] (mértan) Olyan <egyenes v. sík>, amely vmely egyenessel, ill. síkkal derékszöget alkot. Merőleges egyenes, sík, vonal; vmi merőlegesen áll vmire: vele derékszöget alkot. Ez az út merőleges a másikra. || a. (bizalmas) A függőlegest v. a vmivel derékszöget alkotó vonalat, irányt többé-kevésbé megközelítő irányú. Nagyon merőlegesen tartja a tollat, amikor ír. Szabálytalan az írása: egyik betűje merőlegesebb, a másik ferdébb. Ha gyengül a szél, merőlegesebben hullnak az esőcseppek.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] (mértan) Merőleges egyenes, vonal. Húzzunk, szerkesszünk egy merőlegest; merőlegest bocsát az alapra; merőlegest emel vmire. || a. Merőlegesre (állít), merőlegesbe (hoz): merőleges helyzetbe (á, h).
merőlegesség.
