merre
merre [e-e] határozószó, kérdő, vonatkozó és határozatlan
I. kérdő
1. Mely irányban?, mely célpont felé? Merre menjünk, ha el akarunk jutni a Kossuth utcába? Szép magyar leventék, aranyos vitézek!… | Merre, meddig mentek? Harcra? Háborúba? (Arany János) Elindult. Hová, merre? Az előbb hazafelé készült, ebédelni. (Kosztolányi Dezső) || a. Mely(ik) úton? Merre mész? [– Ezen a rövidebb ösvényen.]
2. <Meghatározatlan v. ismeretlen helyre vonatkozó kérdésben:> hová? Ha jön a nép, hé, nagyurak, mi lesz? | Rabló váraitokból merre fut Hitvány hadatok? (Ady Endre) || a. (ritka, tájszó) Miféle ismeretlen helyre?, hová? Ugyan, merre tetted már a kalapomat?
3. (bizalmas) Mely tájon?, hol? Ugyan, merre lehet már az a kulcs? Hol, merre nyugszik ő, Nem mondja semmi kő. (Arany János) Az áldott csárda merre van, Mely bús lovast és béna táltost Jóval fogad és nyugtot ád? (Tóth Árpád)
II. vonatkozó (ritka, irodalmi nyelvben) Amerre (1–2). S merre zúgnak habjai | Tiszának, Dunának, | Árpád hős magzatjai Felvirágozának. (Kölcsey Ferenc) Mészáros legények merre láttak, szélyel Iramodtak egy-egy hurkoló kötéllel. (Arany János)
III. határozatlan <Olyan mondatban, amelyben egy v. több határozatlan v. vonatkozó névmás v. határozószó szerepel, általánosító ért-ben, némi vonatkozó árnyalattal.> Ki merre: egyik erre, másik arra; mindenki amerre. Menekült, ki merre látott.
Szóösszetétel(ek): amerre; akármerre; bármerre; semerre; valamerre.
