mért [1]
mért [1] melléknév -en [e] (határozói vonzattal)
1. Olyan <anyag, dolog>, amelyet vmivel, vmire mértek (1–5, 7, 9). Lépéssel mért távolság; iccével mért bor; a fejre mért csapás. || a. Vmihez mért: vminek megfelelő, vmihez illő, vmivel kellő arányban levő. Az érdemhez mért jutalom; a feladat nagyságához mért erőfeszítés.
2. Mérten (névutószerű haszn. -hoz ragos névszó után) A szóban forgó dologhoz viszonyítva, mérve; azzal arányban; aszerint. Mindenki saját igényeihez mérten igyekszik élni. Jövedelméhez mérten költött. Erejéhez mérten vette ki részét a munkából.
