mérték
mérték főnév -et, -e [ë, e]
1. Általában az a meghatározott mennyiség, méret, amelyhez a testeknek, jelenségeknek vmely mérhető tulajdonságát hasonlítjuk, hogy nagyságát, erőfokát kisebb-nagyobb pontossággal megállapíthassuk. A hosszúság, a térfogat, a terület, a súly, a tömeg mértéke; az idő, a gyorsulás, a sebesség mértéke; a fényerő, a hangmagasság mértéke. A legkezdetlegesebb mértékek az emberi test részeinek méretei voltak. || a. <Térképen> méretarány. Az új turistatérkép mértéke: 1 : 50 000.
2. Mérésre, méretek megállapítására használatos eszköz. Hamis, pontos mérték; rossz mérték; száraz mérték; betelik a mérték. Jaj de nagy volt az a mérték, Mivel a bánatot mérték… (népköltés) S Mózsi, nem hiába, hogy királynak mérte [a pálinkát], Finomul kitellett, mondhatom, mértéke. (Garay János) Ne hígyen néki, rossz mértéke van, S áruja régi… (Madách Imre) || a. (régies) Mérleg (1). Mértékre a kalmár javait emelvén Ott űl az igazság, rúdja közép nyelvén. (Arany János)
3. (ruházkodás) Azoknak a méreteknek összessége, amelyeket a szabó v. a cipész a rendelőről vesz. Mérték szerint; mérték után ¬ (készült ruha); mértéket vesz. Ma délelőtt itt lesz a szabó, mértéket vétetek neked egy… ruhára. (Jókai Mór) Répási János…, a híres virágos szavú pápai… szabó, …se nem szabott, se nem varrt, az a legények dolga, ő csak mértéket vett a megrendelő alanyokról. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) Mit törődik az emberek-gyártotta paragrafusokkal? Azokat nem az ő mértékére szabták. (Babits Mihály)
4. (irodalomtudomány) Versmérték. Mértékbe v. mértékre szed vmit. Föl tudnám én is öltöztetni Szép rím- s mértékbe versemet… (Petőfi Sándor) És sarut oldva jövök antik mértékkel adózni Annak, akit költők minden koszorúja megillet. (Juhász Gyula)
5. (ritka, régies) <Vmely zenei műben, táncban> ritmus. Gyors, lassú mérték. A klarinétos… a nóta mértékéhez erősen hajtogatta fejét. (Eötvös József) A sarkantyú mértékre peng… S ha majd fokonkint a zene Szilaj csárdásba átmene: Nem lejt az ifju már külön. (Arany János)
6. (átvitt értelemben) <Vmely cselekedetben, magatartásban> a józanság, a szerénység, a tartózkodás v. az ízlés által megszabott határ; mérséklet. Mérték nélkül; túlmegy minden mértéken; mértéken túl; nem tud v. nem szokott mértéket tartani. A javaslat… a mértéket nem ismerő… tehernek égrekiáltó jogtalanságát megszünteti. (Kossuth Lajos) Ivott, megint táncolt; megint ivott sokat; De mértéket tartott az öreg cimbora: Csak apránként fogyott a pintesből bora. (Arany János) Háziasság, régi kedv, | józan mérték, égi nedv… | csöndbe foly egymásba által. (Kosztolányi Dezső)
7. (átvitt értelemben) Az eszmei v. az erkölcsi megítélés alapja. Magasabb mérték; az erkölcs, az igazság mértéke; enyhe, szigorú mértéket alkalmaz; egyenlő mértékkel mér; különböző mértékkel mér. Ki nézi most tollat fogó kezünket, …ki lesz az élő Mérték most nekünk? (Radnóti Miklós) || a. Vmely átlagos követelmény. Alul marad a mértéken; felülemelkedik a szokott mértéken; megüti a mértéket. Szükséges-e magasabb mértéket keresni, mint aminővel a reális világ… megelégszik? (Tolnai Lajos)
8. Vmilyen mértékben: vmilyen mennyiségben, fokban, fokozatban. Amilyen mértékben…; elképesztő, hihetetlen mértékben; jelentős mértékben; a legnagyobb mértékben; túlzott mértékben. Oly mértékben nő szerelmem, Amilyenben fogy életem! (Petőfi Sándor) Ha a szülő üzleti befektetésnek tekinti a gyereknevelést, a legnagyobb mértékben pórul jár. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): 1. mértékhamisítás; mértékhitelesítő; mértékrúd; mértékszám; mértéktartó; mértékvétel; mértékviszony; 2. hosszmérték; időmérték; katonamérték; köbmérték; súlymérték; szemmérték; területmérték; űrmérték; versmérték; zsinórmérték.
mértékes; mértékű.
