mester
mester [e-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. <Vmely kézműiparban> önálló iparűzésre való jogosultságot, mesterlevelet szerzett személy, önálló iparos. Aranykoszorús mester; bejáró mester. Édesapám… az istennek sem akart segéd lenni. Őrá, rá ne kiáltson egy mester, mert belevágja a bárdot. (Móricz Zsigmond) A mester belép a kalapáló, zörgő műhelybe. (Gelléri Andor Endre) || a. <Gyárban, nagyobb ipari üzemben v. üzemrészben> művezető. A mester kiadta a munkadarabokat.
2. <A művészet, a tudomány vmely területén v. az iparművészet vmely ágában> kiemelkedően jártas, nagy alkotásokra képes, ill. nevezetes műveket alkotó személy. A festészet, a szobrászat, a tájfestés mesterei; a dráma, a regény nagy mesterei; a gondolkodás nagy mesterei; mestere az ecsetnek, a tollnak, a vésőnek; mestere a szónak. Arany mestere a balladáknak. Szavak szobrásza, én, ki sokszor álmodoztam Faragva finom ígén, hogy egykor, ritka mester, Dobbantom népem szívét meg nem romló remekkel, Alázattal nyulok szerszámaimhoz mostan. (Tóth Árpád) És megnézem a régi mestereknek Száz remekét, amelyen elmerengett Tekinteted. (Juhász Gyula) || a. <A sakkozásban> versenyeken kiváló eredményt elért személy. Nemzetközi mester. || b. (bizalmas) <A képző-, szín- és zeneművészetben, az irodalmi életben: művészek, színészek, írók megszólításaként v. megnevezéseként.> Kedves mester! A mester is így vélekedik. [Invokáció Csokonai Vitéz Mihályhoz.] Oh, mester! ím a késő famulus Megért… Túl csókon, könnyön, lázon és önzésen, Túl önmagunkon… | Utolsó álmunk: boldog Magyarország! (Tóth Árpád) Ó, véled gondolok most, …s egyre jobban értelek, Kazinczy, régi mester. (Radnóti Miklós)
3. <Az ismereteknek, az elméleti v. a gyakorlati tudásnak vmely területén> kiválóan jártas személy, aki másokat oktat, megtanít vmire; tanítómester. Jó mestert választott magának. Mindenben követi mesterét. || a. (vallásügy) <A keresztény vallás tanítása szerint> Jézus mint a keresztény vallás első tanítója. Az ember gyönge… S mint egykor a tanítvány mesterét, Nehéz időkben megtagad. (Arany János) || b. (átvitt értelemben) Az, ami vmire v. sok mindenre megtanítja az embert; tanítómester. Az élet volt a mestere. A tapasztalás a legjobb mester. Nagy mester a nyomorúság.
4. (népies, régies) Falusi tanító, főként kántortanító. S mint mikor vesszőjét sejtve a mesternek, Az iskolás fiúk pisszenni se mernek: Hirtelen elnémult a vihogó lárma. (Arany János) Ha olvasom a nemes szónoklatokat, ott ásít rám a falusi iskola, a mesterrel. (Móricz Zsigmond)
5. Általában vmiben rendkívül jártas, gyakorlott, ügyes és leleményes személy. Mester vmiben; (nagy) mestere vminek; mesterére akad: olyanra a., aki még ügyesebb, leleményesebb, hozzáértőbb v. erősebb, mint ő. Az asszonyok a megélhetés dolgában nagy mesterek. (Jókai Mór) || a. (bizalmas) Nagy mester: furfangos, agyafúrt ember, nagy kópé. Oh az öreg nagy mester, igen ravasz róka; ahol lehet berántja az embert. (Jókai Mór)
6. Vminek értelmi szerzője, kitervezője, gyak. végrehajtója. Ő volt ennek a mestere. Hanem a királynak sietős parancsa… Kényszeríté vajdát urához sietni… Pedig ebben csel volt: a mestere Károly. (Arany János) || a. (ritka, régies) Vminek irányítója, igazítója. Ne vidd azon pontra a nemzetet, melyről többé a jövőnek nem lehet mestere! (Kossuth Lajos)
7. (régies) Hóhér, ítéletvégrehajtó. És a hóhér sujtana már… „Megállj, mester,” szól a király. (Petőfi Sándor)
8. (bizalmas) <Főleg ismeretlen (városi) férfi olykor kissé vállveregető megszólításaként.> Hány óra, mester?
Közmondás(ok): Ki minek nem mestere, gyilkosa v. hóhéra az annak: az ember elrontja, tönkreteszi azt, amihez nem ért.
Szóösszetétel(ek): 1. mesteravatás; mesterdetektív; mesterénekes; mesterjelölt; mesterlökés; mestermunka; mesterszerep; mestervágás; mesterverseny; 2. ácsmester; asztalosmester; atyamester; balettmester; bányamester; boszorkánymester; céhmester; csónakmester; építőmester; ezermester; fegyvermester; frontmester; fúrómester; gépmester; gyepmester; hangversenymester; házmester; heccmester; hentesmester; hopmester; ínyesmester; iskolamester; istállómester; ítélőmester; játékmester; karmester; kismester; kocsimester; kovácsmester; lőmester; ménesmester; nagymester; nyelvmester; órásmester; őrmester; pályamester; pincemester; polgármester; postamester; sakkmester; strázsamester; szertartásmester; szövőmester; szűcsmester; takácsmester; táncmester; tanítómester; tárnokmester; tűzmester; udvarmester; úszómester; útmester; vajmester; vívómester.
