mesterség
mesterség [e-ë] főnév -et, -e [ë, e]
1. (elavulóban) Vmely ipari szakma, főként a kézműves ipar vmely ága. Mesterségből él; vmely mesterséget elsajátít, folytat, (ki)tanul, űz. Mi a mestersége? Mesterségre adta a fiát. Maga választotta ezt a mesterséget. Az apja mellett tanulta a mesterséget. Az inas többnyire háziszolga szerepet viszen, s a mesterségből nem tanul öt év alatt annyit, mennyit egy jó ipariskolában félév alatt tanulhatna. (Kossuth Lajos) Nem volt olyan mester, aki remeket tudott csinálni. Nem is tudta a mesterségét, munka közben tanulgatta. (Móricz Zsigmond) || a. (régies) Általában ipar, technika. Lakásunk fényes palota; Mindent találni benn, mit a mesterség adhata, Hogy légyen kényelem. (Petőfi Sándor)
2. Általában vmely foglalkozási ág, hivatás, kenyérkereseti mód. Könnyű, nehéz mesterség; ez nem mesterségem v. ez nem vág a mesterségembe: ehhez nem értek, ezt nem szoktam csinálni; nem kenyerem. Ez nem valami finom mesterség. A hóhér foglalkozása szomorú mesterség. Érti a mesterségét! A beszéd nem mesterségem. (Tolnai Lajos) Táblabíró volt az édesapja, …S mióta az örökébe lépett, Folytatja az ősi mesterséget. (Kiss József) Élni mindenkinek kell, és mindenki olyan mesterségből él, amilyenhez ért. (Móra Ferenc) Ha rikkancs volna mesterséged, | segítnék kiabálni néked. (József Attila) || a. Vmely tevékenységnek bizonyos szabályokhoz kötött sajátos módja. Érti a verselés mesterségét. Nem utolsó a boglyarakás mesterségében sem. Még az ágyvetésnek is mestersége van. (Jókai Mór) || b. (ritka, bizalmas, rosszalló) Vmely állandóan v. gyakran folytatott ellenszenves, káros, ártó tevékenység. Mindig törtető talpnyaló volt, s most is régi mesterségét próbálja folytatni.
3. (átvitt értelemben, ritka) Készség, tudás. Elsajátította az írás mesterségét.
4. (átvitt értelemben, régies) <Vminek a sikeres elvégzésében, megtételében> nagyfokú ügyesség, furfang. Nem (nagy) mesterség (kell hozzá): nem nehéz (dolog). Mesterség volt úgy szólnom velök, hogy egymást észre ne vegyék. (Vörösmarty Mihály) A gardát nem mesterség elfogni. (Jókai Mór)
5. (népies, régies) Eszköz, szer, szerszám, amellyel vmit meg lehet csinálni, végre lehet hajtani. A királykisasszony igen nagyon beteg. | Ki meggyógyithatja, bizony meg nem bánja: A maradéka is nagy ur lesz utána: …Ha hát tud valaki olyan mesterséget, Jelenjen meg, bővebb tanakodás végett. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): mesterségszó.
