meteor
meteor [ë-ë] főnév -t, -ok, -ja
1. (csillagászat) A világűrben száguldó apró égitest v. ennek darabja, amely a föld légkörében a súrlódás következtében hirtelen áttüzesedik, s láthatóvá válik, ill. útjának nyomát fényes sáv jelzi; hullócsillag. Meteorok a fehér éjszakába, Suhanjatok csak és zuhanjatok, Ti züllött csillagok! (Juhász Gyula) Az égő meteorról kezdett beszélni, mely egykor közvetlen előtte hullott le az égből. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, ritka, választékos) Hirtelen fellobbanó jelenség, amely a feltűnés után gyorsan elenyészik. A költészet meteorja volt.
Szóösszetétel(ek): meteorfutás; meteorhullás; meteorkő; meteortörmelék; meteortűz; meteorvas.
meteoros.
