metszés
metszés főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
1. A metsz (1) igével kifejezett cselekvés, művelet, eljárás; az a cselekvés, hogy vmit metszenek; éles szerszámmal való egyszeri vágás, nyesés. Betűk metszése. A faiparban metszéssel nyernek sima felületet. A metszéshez jó kés, éles szerszám kell. || a. Ennek eredménye, nyoma vmin; metszési felület, sebhely. Sima metszés. Hosszú metszés látszott a karján.
2. (kertészet) Fák, bokrok felesleges hajtásainak, ágainak levágása. A gyümölcsfák metszése. || a. (szőlészet) Szőlőművelési eljárás: a szőlőtő vesszőinek tavasszal végzett visszavágása (3).
3. (művészettörténet) Metszetek (3) készítése. Fába, rézbe való metszés.
4. (átvitt értelemben) Az arc egyes részeinek vmilyen (többnyire határozott, szép) formája, állása. A száj éles, finom, kegyetlen metszése; szemének ferde metszése. A bokros szemöldök hajlása s az ajkak metszése a szenvedélyesebb indulatok bélyegét viselék magukon. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. metszésmód; 2. aranymetszés; betűmetszés; császármetszés; fametszés; légcsőmetszés.
metszési; metszésű.
