mézédes
mézédes [z-é] melléknév és főnév
I. melléknév -en [e]
1. Nagyon édes (, mint a méz). Mézédes körte, must, sütemény.
2. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Nagyon kellemes, igen jóleső, gyönyörűséges. Az árvalányhajú gyermek… tiszta, mézédes hangon olvas a szent könyvből. (Jókai Mór) Feje lehanyatlott mézédes álomra. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben, rosszalló) Erőltetetten nyájas, keresetten behízelgő. Mézédes hangon beszél. Mézédes szavakat mond. Mézédes mosolyával így szólt hozzám… (Herczeg Ferenc)
II. főnév -t, -e [e] (ritka) Nagy, laza fürtű, igen édes csemegeszőlő; vékony héjú sárga bogyóin rozsaszínű pettyek vannak. Vett egy kiló mézédest.
mézédesség.
