mezei
mezei [e-e] melléknév
1. Mezőn (1) található, ott levő <dolog>. Mezei kunyhó; mezei út. || a. <Rendsz. a házival v. kertivel ellentétben:> mezőn (1) növő, tenyésző <állat, növény>. Mezei görény ¬; mezei nyúl ¬; mezei pocok ¬; mezei poloska; mezei szarkaláb ¬; mezei virág; mezei veréb ¬; mezei zsurló.
2. A mező (1), a föld megművelésével kapcsolatos <dolog>, azzal foglalkozó <személy>. Mezei munka; mezei munkás. Közel Salzburghoz a mezei munkát űző nép szaladt látni, kik mennek ott katonával. (Kazinczy Ferenc) Elrendeli házát, maga útra készül, mezei munkának úgy is szűnt a nagyja, Ami hátra van még, a cselédre hagyja. (Arany János) || a. (ritka, régies) Falusi (I. 1–2), vidéki. Itt volt egy emelkedett dombon az én kedves mezei lakásom. (Tolnai Lajos) Tömérdek tipikus alakot talált…, a tréfacsinálót…, a verseket mondó mezei poétát. (Jókai Mór) Nem hazudik. Csak igen hosszúra ereszti a fonalát. Mezei emberek így szokták. (Gárdonyi Géza)
3. (sport) Nem sportpályán, hanem a szabad természetben rendezett <edzés, verseny>. Mezei futás, futóverseny.
4. (1945 előtt, bizalmas) Olyan <egyetemi hallgató>, aki az egyetemre beiratkozott, de – mivel vidéken lakott v. kenyérkereső foglalkozást űzött – az előadásokat nem látogatta, csak vizsgázni járt. Mezei bölcsész, jogász.
5. Mezei hadak: a) (elavult) olyan hadak, amelyek nem vmely városban v. várban, hanem kinn a falvakban tanyáztak. A nyomorékokkal nem védhetem a várat. Be kell hívnom a… mezei hadakat, hogy legyen elég haderőm. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben, 1945 előtt, tréfás) azok a joghallgatók, mezei jogászok, akik az egyetem székhelyétől távol, vidéken szoktak tartózkodni, s csak vizsgázni jártak föl; || c. (átvitt értelemben, 1945 előtt, tréfás) azok a képviselők, akik nem jártak a képviselőházi ülésekre, rendsz. vidéken éltek, s csak külön hívásra jelentek meg a parlamentben. Már tíz órakor zsúfolva volt a Ház, …Még a mezei hadak is előjöttek, akiket húsz-harminc mérföldnyi távolban talált tegnap este a hír. (Mikszáth Kálmán)
