mézes
mézes [e] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Mézzel készített, ízesített <étel, ital>. Mézes bor, pálinka; mézes csíkmák; mézes kenyér. Bolond bensőm egy ős gyermeket hordoz, …Asszonyhoz, fegyverhez bátran nyulok S mézes borhoz. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Mézes madzag: csalárd szándékkal alkalmazott, különösen kecsegtető ígéret, kilátásba helyezett kedvező lehetőség. Vigyázzatok gonosz lelkű potentátok! | …A mézes madzagnak lehet édessége: De markotokba is szakadhat a vége. (Sárosy Gyula) Édesanyámnak meg kellett tanulnia a diplomáciának legelső törvényét, …hogy mézes madzagot kell húzni az ellenfél száján végig. (Móricz Zsigmond)
2. Olyan <tárgy>, amelyre méz tapadt, cseppent; méztől maszatos, ragadós. Mézes kanál. Mézes lett a ruhád. Mézes kézzel megfogta a kilincset.
3. Méz tartására használatos <tárgy>. Mézes bödön, üveg.
4. (átvitt értelemben) Nagyon édes (, mint a méz), nagy cukortartalmú <gyümölcs>. Mézes körte. Mézes szőlőtől részeg darazsak döngnek. (Mikszáth Kálmán)
5. (régies) Mézesmázos (2). A mézes beszéd ugyan hiába volt. Senki sem érté el a csalogató szót. (Mikszáth Kálmán)
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] (kissé bizalmas) Mézzel készített sütemény. Mézest süt; mézessel kínál.
Szólás(ok): ld. száj.
Szóösszetétel(ek): mézesboros; mézescsók; mézespite; mézespogácsa; mézespuszedli; mézessütemény; mézestészta.
