mezítláb
mezítláb [e] határozószó
1. Cipő, lábbeli nélkül, csupasz lábbal. Mezítláb jár. Húzd fel a cipődet, megfázol mezítláb. Több a költészet! olyan épület, Mely nyitva van boldog-boldogtalannak… Szóval: szentegyház, ahová belépni Bocskorban sőt mezítláb is szabad. (Petőfi Sándor) Mezítláb gyere…, át ne ázzon a csizmád. (Mikszáth Kálmán) A por belepi az ember ruháját, behatol a cipőjébe, már annak, aki nem mezítláb jár. (Nagy Lajos)
2. Harisnya nélkül. Mezítláb volt, papucsban. Éjszakai munkakösztümjében volt, ezüstlamée-ben, ezüst szandálban, mezítláb. (Hunyady Sándor)
3. (sport) <Tekejátékban> úgy <dobja el a golyót>, hogy az nem éri a kidobó hely előtti deszkát, hanem magán a pályán gurul a bábuk felé. Mezítláb volt, nem érvényes a dobás!
