micsoda
micsoda névmás és főnév
I. névmás, kérdő (melléknévi)
1. <Kérdésben, gyak. nagyobb fokú csodálkozás v. kíváncsiság kifejezésére:> milyen tulajdonságú, természetű, fajtájú?, milyen fajta?, miféle?, milyen? Micsoda könyv ez itt? Vajon micsoda ember az új főnök? Mi ez?… – Követség – …Micsoda követség? (Katona József) Micsoda bajban van? Talán bizony hűtlen lett az ideálja? (Nagy Lajos) || a. <Félreértett v. kifogásolt szó megismétlésére v. helyesbítésre utaló kérdésben.> [A te nagy szerencséd…] Micsoda szerencsém? Inkább balsorsom.
2. Milyen különös, meglepő, szokatlan v. nagyszerű. Micsoda házak vannak Pesten! Hű micsoda állat volt [ti. a gép], csak néztem. (Móricz Zsigmond) Micsoda nadrág van az egyiken! Még a… szabó se tudná megmondani, hogy a sokféle… folt közül melyik az igazi nadrág. (Nagy Lajos)
3. (rosszalló) Milyen kifogásolható tulajdonságú, természetű, fajtájú? Micsoda új divat ez már megint? Micsoda dolog ez?: mit jelentsen ez?, milyen szokatlan, különös, érthetetlen dolog ez? Micsoda beszéd ez?: hogy lehet ilyet mondani? Micsoda kérdés ¬! Micsoda legény ¬ vagy te? Nincs is Zeüsz… Micsoda szó ez? (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Micsoda dolog az, hogy maga még most is szalmakalapba jár? (Móricz Zsigmond)
4. <Főleg felkiáltásban:> milyen nagy (mértékű, fokú)! Hű, micsoda csődület támadt egyszerre! Micsoda sikere volt! Micsoda szegénység volt abban az időben a falun… (Móricz Zsigmond)
II. névmás, kérdő (főnévi)
1. <Csodálkozó v. méltatlankodó egyszavas kérdésként:> miféle meglepő, szokatlan dolog ez? Micsoda? Már megint esik? Micsoda? Fenséged szét hagyná omlani ezt az egész birodalmat? (Jókai Mór) Micsoda[?]! – kiáltottak, s összecsapták a kezüket. (Móricz Zsigmond)
2. Miféle furcsa, szokatlan tárgy? Hát ez meg micsoda? Töltőtoll? || a. Miféle ismeretlen dolog? Én nem azért tanultam meg a szerelmet, hogy tudjam, micsoda. (Ady Endre)
3. (gyak. a kicsoda névmással együtt) Miféle <fajtájú, természetű, jellemű, foglalkozású, főleg állású stb. ember?> Arról beszéljen nekünk inkább: kicsoda, micsoda az az ember. (Mikszáth Kálmán) Hogy hívják [a jegyesét]? – kérdezte Ábel. – Eördögh Károly. – Eördögh. Hm. És micsoda? (Gárdonyi Géza) Egy este… a feleségem azt mondja, te micsodák gyünnek ide? Nézem, hát a jány meg az apja, meg az anyja. (Móricz Zsigmond)
4. (tréfás v. rosszalló) Nem tudom micsoda: ismeretlen, szokatlan, megnevezhetetlen tárgy v. személy. Volt a fején egy kis nem tudom micsoda. Egy nyomorult kis nem tudom micsoda – aki társadalmi pozíciót, partit vagy nem tudom mit akar szerezni… (Ambrus Zoltán)
5. <Bosszús felkiáltásban:> majd megmondom micsoda: nem akarom az igazi, erős szót használni, hogy mi v. ki. [Kérek pénzt.] – Kapsz majd megmondom micsodát! [Savanyú ez a leves.] – Savanyú a majd megmondom micsodád! Hol lopták ezeket? – Lopta a majd megmondom micsodád! (Jókai Mór)
III. névmás, kérdő (határozószóként) <Rendsz. jelzős kapcsolat előtt, felkiáltásban:> milyen nagy fokban, mértékben; mennyire. Micsoda derék asszony! Micsoda nagy fa! Micsoda nevetséges okoskodás! (Mikszáth Kálmán) Micsoda agyonfirkált szamárfüles könyv volt ez. (Kosztolányi Dezső)
IV. főnév
1. (bizalmas) Valami ismeretlen, szokatlan formájú és rendeltetésű tárgy v. olyan, amit nem tudunk v. nem akarunk megnevezni. Belerakott a táskájába egy csomó micsodát. Tedd le, …azt a cincogó micsodát. (Arany János) Nem is azért akarom én kitanulni az intézetet, mintha én a baromorvosi micsoda nélkül talán bizony el sem élhetnék. (Tolnai Lajos) Egy furcsa szép muzsikát [= egy hegedűt] látok…, amelynek keresztbe jár a micsodája. (Gárdonyi Géza)
2. (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) <Vmely durva szó (pl. pokol, fene stb.) helyettesítéseként.> Eredj a micsodába!
3. (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Micsodája: nemi szerve. Kilátszott a micsodája.
Szólás(ok): ld. falu.
