miért
miért határozószó és főnév, (kissé népies) mért
I. határozószó, kérdő
1. Mely okból? Miért van ¬ az, hogy… Miért sírsz? Miért nem akarsz eljönni? Miért aggódol, lelkem jó anyám…? (Petőfi Sándor) Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz Végül egy erős akarat? (Ady Endre) Számon tarthatják, mit telefonoztam, | s mikor, miért, kinek… (József Attila) Zúg, repes, árad a tücsökzene | …Miért tetszik…? Talán mert olyan |eszelős-gépies, oktalan. (Szabó Lőrinc) || a. Miért ne: <feltételes v. felszólító mondatban:> mi ok volna rá, hogy ne? [Nem jössz?] Miért ne mennék? [Ne gyere v. ne jöjj velem!] Miért ne menjek? Hát tégedet miért ne tudjalak | hűs vérrel itten hagyni? (Katona József) Tégedet akarlak ajánlani… – Csak nem?… – És miért ne, ha szabad kérdenem? (Mikszáth Kálmán) || b. Miért, hogy: <m értékű kifejezés:> miért van az, hogy…? Miért, hogy nem találkoztunk előbb? Miért hogy egy mennydörgés nem csapott | belé fiam gödrébe…! (Katona József) || c. Miért, miért nem: <gyak. közbevetett mondatként:> nem lehet tudni, hogy miért. A vőlegény a leányt miért, miért nem, otthagyta. Valami nemes legényt, miért, miért nem, fültövön legyintett. (Eötvös Károly) Ezen a délelőttön – miért, miért nem – eszébe ötlött, hogy… nem látogatta meg szüleinek a sírját. (Kosztolányi Dezső)
2. <A kérdő mozzanat bizonyos fokú háttérbe szorulásával, mintegy az előző közlés magyarázatául, érzelmileg színezett mondatban, gyak.> szemrehányás, bosszúság, felháborodás kifejezésére, az úgy kell neki, nem kár érte és hasonló kifejezéssel színezve v. ilyen nélkül. Megfeddtem a gyereket. (Úgy kell neki,) miért csinált rosszat. Békót tettem kesely lovam lábára, Mért nem hallgat a gazdája szavára. (Tompa Mihály)
3. Mely, milyen céllal v. célból? Miért jöttél? Miért harcolunk? Ön is rak a tűzre rossz fát, Bácsikám. | Ablakunkhoz esténként mért Sompolyog. | Vettem észre, hányadán van a dolog. (Petőfi Sándor)
II. határozószó, vonatkozó (kötőszóként)
1. (ritka) Amely okból; amely célból; amiért. Az, miért epedt a honfi Soká, hasztalan,… Az többé nem álom. (Arany János) || a. Van, ill. nincs miért…: van (nincs) olyan ok, ami miatt…; van (nincs) olyan cél, amiért… Van miért haragudnia. Nincs miért törje magát. [Az udvar]… megtelt bámészkodó… néppel. Volt is miért kíváncsinak lenni. (Jókai Mór)
2. (ritka, régies) Amely okból, ill. céllal v. célból; és ezért. Erre természetesen nem tudott felelni…, miért kurta pörnek huszonöt bot lett a vége. (Vas Gereben) || a. (hivatalos, kissé régies) Miért is: (é)s ezért; (é)s ennek következtében. A rosszul záró csapokon sok víz hiába elfolyik, miért is gondoskodni kell a vízcsapok rendbentartásáról.
III. főnév -et, -je [ë, e] (ritka)
1. A dolgok v. vmely dolog oka v. célja. Vminek a miértje. Éljenek, akik a miértnek Titkaiból semmit se kérdnek. (Ady Endre) Szakadatlanul a miértet keresem. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka, költői) Kérdés (3), probléma; megoldásra váró talány. Nem zaklatnak már a régi miértek. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): amiért.
