míg
míg határozószó és kötőszó
I. határozószó, vonatkozó (kötőszóként, gyak. a vonatkozó érték háttérbe szorulásával)
1. Addig az időpontig, amelyet a vele kapcsolt mondat megjelöl; amíg, ameddig. Csak addig légy türelemmel, míg ezt befejezem! –11 <A vonatkozó határozószói érték háttérbe szorulásával, a kötőszói érték előtérbe nyomulásával.> Várj, míg visszajövök! –12 <Gyak. a nem szóval nyomósítva.> Boldogan éltek, míg meg nem haltak: <népmesék befejező fordulata.> Várt, míg a küldönc vissza nem jött. Ki ne jöjjetek semmi zajra, míg én ki nem hívlak. (Mikszáth Kálmán) Lábuknál húztam le a szenteket: | „Ezer miatyánkot mondok, ha kell, – | míg meg nem áldasz, nem engedlek el!” (Szabó Lőrinc) –13 <Rendsz. a végre szóval együtt; vmely hosszadalmas cselekvés v. történés befejezéséül, mintegy a vele kapcs. feszültség feloldásaként:> és akkor mégis csak. Sokáig ültünk ott éhesen, míg végre megszólalt az ebédre hívó csengő. Felturkálták … az összes hivatalos iratokat, míg végre előkerült a kulcs. (Mikszáth Kálmán)
2. Az alatt az idő alatt (folyton), amelyet a vele kapcs. mellékmondat megjelöl; amíg, ameddig, mialatt. Addig…, míg. Addig menj, míg még világos van! Addig üsd a vasat, míg meleg! Tüzesen süt le a nyári nap sugára Az ég tetejéről a juhászbojtárra… Faluvégen nyája mig szerte legelész, ő addig subáján a fűben heverész. (Petőfi Sándor) || 21 <A kötőszói érték előtérbe nyomulásával:> míg élek, el nem felejtem. Ne félj semmit, míg engem látsz! Légy víg, légy te okos, míg lehet élj s örülj. (Berzsenyi Dániel) || a. (népies) Míg a világ v. míg világ a világ: az idők végtelenjéig. Leszek mig a világ, | Kossuth katonája. (Arany János) b) Az alatt az idő alatt (egy v. több alkalommal), melyet a vele kapcsolt mondat megjelöl; mialatt. Míg nem voltál itthon, vendég jött. Pór menyecske jött. Korsó kezében. Korsaját míg tele merítette, Rám nézett át; aztán ment sietve. (Petőfi Sándor) Kelj föl, óh, kelj föl, szent vörös Nap, | Mig gyülölök, vagyok és élek. (Ady Endre) Előttem nők siettek … és míg az esti csendben Elhalt víg kacajuk, kezem szegény öt újja Didergőn összesímult nyűtt, lim-lomos zsebemben. (Tóth Árpád)
3. (ritka) Addig a helyig, pontig, amelyet a vele kapcsolt mondat megjelöl; ahol. Menj addig, míg az út kettéválik. –31 <A kötőszói érték előtérbe nyomulásával.> Itt, ahonnan messze kell utazni, míg az Ember hegyet láthat, itt a szép alföldön, Itten élek én most megelégedéssel. (Petőfi Sándor)
4. (ritka) Azon az úton v. területen végig, amelyet a vele bevezetett mellékmondat megjelöl; ameddig. Addig menj, míg köves az út.
II. kötőszó <A főmondatban addig rámutató szóval kapcs. Míg…, addig…:> térbeli v. időbeli vonatkoztatás nélkül a vele kapcsolt mellékmondatban megjelölt körülménnyel párhuzamosan, azzal ellentétben. Míg a költöző madarak az évszakok szerint csak közelebbi helyekre vándorolnak, addig a vándormadarak télen messze Afrikába is elrepülnek. – II1 <főmondatbeli rámutató szó nélkül.> Előre hát mind, aki költő, …Átok reá, ki gyávaságból Vagy lomhaságból elmarad, Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad, Pihenjen ő árnyék alatt! (Petőfi Sándor) Ami… szabad idő gyanánt maradt, az leginkább csak [nótázással] …telt el, míg ellenben máskor rendkívül nagyokat hallgatott a társaság. (Tömörkény István)
Szóösszetétel(ek): amíg; valamíg.
